Jankó Zoltán (szerk.): Csallóközi Muzeum (Bratislava. s.n., 1928)

Bittera károly: A mi falunk

víz egészséges, friss ivóvízzel, természetes szűrön át megtisztított dunavízzel látja el a falut. Nem kell nálunk nagy munkával, nagy költséggel mély, ú. n. rakott kutat ásni. Néhány méternyire levert Nortonkút egész éven át bőségesen adja a jó vizet. Ez a földbe szivárgott víz tartja kívánatos nedvességben talajunkat s ezzel tavaszi üdeségben kertjeink, a falu közvetlen közelében elterülő erdeink, ligeteink, legelőink, kaszálóink növényzetét a forró nyáron át is, mikor a belső csallóközi falvakban már kiszárad a kút, leég a határ. De nedvesen tartja ez a föld alatt áramló víz szántóink talaját is. — Nem is a szárazságtól féltjük mi a termést, hanem a túlságos nedvességtől, mely a gabonát megdönti, meg a kései ködtől, mely a kövér buzaszemet köménymaggá aszalja. Az élővíz közelségének ezen előnyeit, hátrányát minden dunamenti falu élvezi, illetve sinyli. Miért tartják hát — különösen a pozsonyiak — Gútliort a legszebb csallóközi falunak? Lehet, hogy elfogult vagyok, mikor erre a kérdésre felelek, de bízom benne, hogy más, sok tárgyilagos kritikus is velem tart, mikor azt mondom, hogy azért mert: 1. a csallóközi Öregduna mentén ez az első falu, mely igazán az élő víz partján fekszik s részese minden áldásának. — Akit útja idehoz, azt megejti ennek az árnyas ligetbe plántált telepnek a bája s mérlegelés, összehasonlítás nélkül megajándékozza a „legszebb" jelzővel; 2. határa elég magas, úgy hogy a talajvíz nem lepi el, mint az alább fekvő, mély fekvésű falvak határát, ahol a késő nyárig emberre, állatra, növényzetre káros kigőzölgésű mocsarakat hagy hátra; 3. földje termékenyebb, mint az élővíztől távo18