Jankó Zoltán (szerk.): Csallóközi Muzeum (Bratislava. s.n., 1928)

Bittera károly: A mi falunk

labb eső falvaké s a határ harmadrészét kitevő berkei, ligetei különösen alkalmasak gyümölcstermelésre, állat-, különösen baromfitenyésztésre. Könynyebben megél itt az idegen, mint bármely más csallóközi faluban. * Az élő, még elég sebes folyású víznek közelsége azonban nem csak áldást hoz a partmenti lakosságra, hanem olykor árvíz, különösen jeges árvíz képében rettenetes csapással is sújtja a falut. Kiadós, országos esőzés, az Alpesekben hirtelen beálló hóolvadás után elég gyakran „m e g s z a 1

a d" nálunk a víz, olyan tömegben, hogy nem fér meg a medrében, hanem a fölösleg kikívánkozik olyan helyre, ahol azelőtt szárazon járt az ember. — Az ilyen áradás elönti az egész árteret, úgy hogy a vizet csak a védőgát, a töltés tartja. A lefolyásig napokra, sőt hetekre végeláthatatlan tengerré válik ilyenkor a Duna környéke; elmosódnak a határok s a füzesek, a máskor csendesen folydogáló ágak, erek fölött egyetlen egy víztömeg hömpölyög, rohan. Az ilyen „rendes" áradástól nem félünk; nem ér bennünket készületlenül. — Ha az ártéren belül okoz is valamelyes kárt a partok megrongálásával, széna vagy fa elmosásával, ez a kár legelőink, kaszálóink, erdeink talajának öntözése révén jórészt megtérül. Hatalmas, szélesen megalapozott, elég magas töltésünk a falut megvédi a tavaszi z ö 1 d á r és az őszi havasi ár kártételei ellen; a házakat magasabb partos helyre, ha kell, feltöltött alapra építik s ilyen helyre rakják a termést, tüzelőt is. —• Legfeljebb a pincékben fakad fel ilyenkor a talajvíz, meg a régi nagy árvizek kimosta gödrökben. Sokkal veszedelmesebbek az ú. n. téli árvizek, 2* 19