Jankó Zoltán (szerk.): Csallóközi Muzeum (Bratislava. s.n., 1928)

Bittera károly: A mi falunk

kivájó vízcseppnek, tévesen forrásnak latin nevéből — gutta — származtatták abból a tapasztalatukból, hogy a falu határában több forrás is fakadt. Lehet. Az idén elhalt öreg halászunk édesapja a mult század 50-es éveiben még tudott olyan helyről, —• a középkori C s a 11 ó vize, ma jórészt kiszáradt szemeti ágának torkolatánál, a határ délnyugati szélén —, ahol téli halászatkor nem kellett léket vágni, mert ott a fölfakadó meleg forrás miatt a Duna nem fagyott be. Lehet. A föld rétegeiben bolygó víz útja kifürkészhetetlen s annak a kénes, jódos meleg forrásnak, mely a hainburgi és németóvári part mentén a sekélyes helyeken elég sűrűen fakad föl, egy-egy ere a Dunafenék vízáthatlan rétege alatt elkalandozhatott az innenső partig s a mi határunkban ütközött ki még mindig langyosvizű forrás képében. A szabályozás következtében ez a terület szárazra került s a hajdani langyos ér elapadt, vagy másfelé keresett kiutat. * De kis falunknak nemcsak nevét, hanem

1 a távol ködébe vesző, csak hagyományképp élő megíratlan történetét is a Duna szabja meg. Ez a hatalmas folyam mellékágaival a mi végzetünk, jó és balsorsunk, föllendülésünk s időnkint való pusztulásunk okozója. Áldás, mikor az embert munkájában gyámolítja, átok, mikor fékezhetetlen erejével sújtja. Áldás, mert az élő, még elég sebes folyású víz fölött állandó légáramlat magával ragadja a nedves vidék kórokozó páráját, a nyári port s tiszta, jó levegővel ajándékozza meg az embert. De ellát bennünket a közeli Duna az egészség másik főszükségletével, a jó friss vízzel is. A laza homok- és kavicstalajban, mint milliárd hajcsőben állandóan áramló 2 17