Jankó Zoltán (szerk.): Csallóközi Muzeum (Bratislava. s.n., 1928)

Bittera károly: A mi falunk

is annyira pozsonyi ismerőseinek tanácsára, hanem a vezérkar megbízásából a részletes térkép adatai alapján tartotta Gúthor környékét a legalkalmasabb nyaralóhelynek, mert ott a számtalan keskeny ágon át a sűrű füzesek védelme alatt könnyebben szállítható át a — később Königgrätztöl — Bécs felé diadalmasan előrenyomuló sereg a jobb partra, mint föllebb a hatalmas főágon bárhol. Július 22-e, a pozsonyi ütközet napja, mint az idén is, vasárnapra esett, de Gúthoron nem volt munkaszünet Megfeszített erővel dolgoztak; hordták be a földekről a gabonát, takarmányt, mert bizonyosra vették, hogy porosz győzelem esetén az ellenséges lovasság még aznap eléri a tanár úr áítal olyan pontosan megrajzolt gúthori átkelőt s föletet, eltipor mindent, amit a határban talál. (A legbiztosabb átjáró, a pozsonyi hajóhíd, már ki volt kapcsolva s lefelé úszott a Dunán Komáromba.) De nem került sor a tanár úr lelkiismeretes munkájának fölhasználására sem, mert ütközet közben megérkezett a nikolsburgi követ, tarsolyában a fegyverszünetet elrendelő paranccsal. Első nyaralónkkal hát pórul jártunk, de ez a törökfogás legalább forgalomba hozta kis falunk nevét, melyet azelőtt még Pozsonyban se sokan hallottak. Akadt is azóta mindig nyaraló Gúthorra, de nem porosz őrnagy, hanem pozsonyi család; a faluból a fővárosba s egyéb helyekre elszármazottak családjai. * Falunk nevét, mely idegenszerű hangzásával merőben elüt a többi csallóközi falunak a helyi viszonyokból, sajátosságokból értelmezhető nevétől, a deákos míveltségű régi gúthoriak a kősziklát is 16