Jankó Zoltán (szerk.): Csallóközi Muzeum (Bratislava. s.n., 1928)

Bittera károly: A mi falunk

nem is tesz ellene semmit se. Annak a sűrűvérű, pihenő nyaralónak meg tán egészségére is szolgál; helyettesíti, pótolja az érvágást, a köpölyözést, a piócát. Első idegen nyaralónk az az előkelő megjelenésű német úr volt, aki 1865 nyarán, a schleswigholsteini háború után jelent meg nálunk szemrevaló lánya társaságában s egyik úri porta két szobáját bérelte ki. Rajztanárnak mondta magát, aki pozsonyi ismerőseinek ajánlatára választotta Qúthort nyaralása helyéül, mint ahol a csónakázás, fürdés mellett bőséges alkalma nyilik szebbnél-szebb tájképi részletek rajzolgatására is. Alig hogy elhelyezkedett, csónakot szerzett jó időben óraszámra evezgetett a lassú folyású ereken, a szigetek labirintusában. Bejárta a part mentét s szorgalmasan rajzolgatva, méregetve, művészi kivitelű pontos vázlatokat készített. Megismerkedett a falubeli úri családokkal, ahol őt kellemes modoráért, szellemes társalgásáért, lányát pedig művészi zongorajátékáért mindig szivesen látták. így is tudott meg egyetmást, amire kíváncsi volt. Hosszú szabadsága leteltével elutazott, de előbb biztosította szállását, ellátását a jövő tavaszra. 1866 tavaszán meg is jött és folytatta az ősszel abbanhagyott nyaralást. Csónakos kirándulásait ezúttal már a túlsó partra is kiterjesztette, de oda lánya helyett egy ügyes hajóslegény kisérte el. Ott is szorgalmasan rajzolgatott. Egy szép tavaszi estén a rajztanár úr — még a köteles búcsúlátogatást is mellőzve — családi ügyben sürgősen elutazott. Rövidesen megjött erre a porosz háború kitörésének híre. Kiderült az is, hogy szíves nyaralónk nem rajztanár, hanem porosz őrnagy volt, aki nem 15