Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Grendel Lajos - Hűtlenek

Megfenyegetett, hogy ha nem tűnök el, egy napon leszúr, mint egy disznót. Sanyi csak a fejét csóválja. Én meg elmagyarázom neki, hogy Mari azért ment a másvilágra, hogy ott imádkozzon értünk. A földön nem imádkozhatott, a földön bolond volt. Nemrég megjelent álmomban, piros bársonyruha volt rajta, az Úristen szabója csinálta a születésnapjára, ami itt lent a halála napja, s nemsokára elveszi őt feleségül. Ebben maradtunk. Hát jó, akkor induljunk. Sanyi azonban csak egy darabon kísér el. Megkerüljük a várost, s leereszkedünk a temetőbe, amelyet sövénykerítés választ el az erdőtől. Dél van. A temetőben nem fognak keresni bennünket, halottakat igazoltatni még nem láttam rendőröket. Sanyi leül a padra egy bizonyos Jonathan Adler sírkövével szemközt; itt megvár, mondja, tovább egy tapodtat sem megy. Én rágyújtok, mire ő rám szól, mert jó családból származik. Azt meg sem kérdi, honnan loptam a cigarettát. Pedig máskor addig kuncsorog a sarkamban, amíg nem adok neki. Pénzért természetesen, hisz pénze mindig van. Ezt a jelenetet nem felejtem el, az biztos. Sanyi ül a padon, rágyújtana, de nem mer, velem jönne, de fél, egyedül maradni éppúgy fél azonban. Az biztos, hogy intézet való neki, csak talán másmilyen. S úgy néz rám, megbotránkozva, mint akit rászedtek, becsaptak, kifosztottak. Ahogy a legtöbben, ő sem mer szembenézni magával. Mert előbb-utóbb felteszi magának az ember a kérdést, na és mi lesz azután? — Hát jó — mondom. — Hozok valami kaját. De az is lehet, hogy közben beugrom egy pofa sörre, s akkor nem jövök vissza hamar. Jano, Jano! Hogy fogja szidni az anyámat, amikor meglát! Meglógtál, mi, te tetves? A műhelye egy utcahosszra a temetőkaputól, nem éppen veszélytelen terep. Kétoldalt házak magas kerítéssel, nincs merre elszaladni. De errefelé ritkán bitangolnak el a zsaruk, ők inkább a kocsmákat fésülik át, meg azt a néhány óvárosi utcának csúfolt koszos sikátort, ahol jó sok ember járkál, s akárkinek a pofájába nézhetnek. Mindenki örül, ha valahogy elsurranhat mellettük. Hiszen kinek nincs takargatnivalója? Talán csak a kisgyerekeknek. Ezen a vidéken is lopnak; aki meg nem lop, az is lopna, ha nem volna gyáva. Inkább árulkodik vagy följelentget. A suszterműhelyben jól ismernek. A csirizszagtól mindig fölfordul a gyomrom, származhatnék grófi ősöktől is. Apámnak, az öreg grófnak 403