Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Grendel Lajos - Hűtlenek

kicipeltem magammal. Egy darabig a nyomomban kocogott, de fél kilométer után szinte összecsuklott. Amikor visszaértem hozzá, már a második cigarettáját szívta. Szúrós szemmel nézett rám, és azt mondta: „Maga fanatikus. Tetszik nekem." A fiúk délelőtt tanári felügyelet alatt vannak, addig legalább nem forgatnak a fejükben szökési terveket. Egy percig se volna szabad magukra hagyni őket. Minél kevesebbet foglalkoznak magukkal, annál jobb. Nekünk is, meg nekik is. Simái rosszkedvű, de nem mentegetődzik. Rendbe hozta magát, megborotválkozott. Még egyszer összefoglalja az éjszaka történteket, s átadja a mai postát. Egyetlen levélke, Mihálik Alexandernak címezve. A kettes számú szökevény. Tóthot ismerem már. Biztosan visszajön, előfordult, hogy önként jelentkezett a városi rendőrkapitányságon. Megrögzött rendbontó. Simaival végigmegyünk a folyosókon, a sárga kockaköveken felszáradt már a víz, a termekben tisztaság. Egy pillantás a vécébe meg a mosdóba. A vödrök, felmosórongyok, súroló- és vécékefék a helyükön. Minden a helyén van. Két vízcsap használhatatlan, két másikból csöpög a víz. Szólok Simainak, hogy intézkedjék. Még a délelőtt küldjenek ki szerelőket; a városi szolgáltató vállalat igazgatója jó barátom, hivatkozzék csak nyugodtan rám. A tanácsterem ajtajában előreenged. Itt is rend, a szőnyegeket naponta porszívózzák. A falikárpit azonban felszakadt egy helyen. Simái a fejét csóválja, tegnap ez nem volt még itt. Szabotálnak a kölykök. Most persze gyűlöli őket, erős szavakat használ, mintha bármit is jóvátehetne velük. Az egyik villanykörte is kiégett. Az intézet alapítójának bronz mellszobra, amelyet a szónoki emelvénytől balra, a falra kifeszített zászlók alatt állítottunk fel, poros. Simái káromkodik, majd ő megmutatja. Eszembe jut, hogy vasárnap délután együtt tekézett a kölykökkel az udvaron, s arról is tudok, hogy sört hozatott fel nekik a bárból. A hálótermekbe éppen csak bepillantok. Biztos, hogy a reggeli takarítást többször is elvégeztette velük, vagyis velük egyenlíttette ki a számlát. Visszafordulunk. Aláíratja velem a jelentést, s már nyúl is a telefon után, hogy hívja a várost. Megígéri, hogy máskor i jobban nyitva tartja a szemét. Mindenfajta szerepjátszás utálattal tölt el; másfelől a szerep adott, nincs kibúvó. Reggelente maszkot húzok, az ügy megköveteli, hogy maradéktalanul azonosuljak a szerepeimmel, s a személyem körüli 400