Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Grendel Lajos - Hűtlenek

bekerítve. Aztán nem győznek csodálkozni, milyen hamar megtaláljuk őket. A reggeli után előveszem a jelentést. Hónapok óta dolgozom rajta, Valentíny sürget. Bizalmas anyag, a szökések motivációival foglalkozik, s a mi speciális módszereinket taglalja. Azt hiszem, máris több holmi hivatalos jelentésnél, amit az ember kötelességszerűen letud. Terjedelménél fogva inkább kisebb tanulmány. Tele föltevésekkel, egy sereg új problémával. Attól tartok, sohasem készülök el vele. Az udvaron közben kezdődik a reggeli torna, egyelőre bemelegítő gyakorlatokkal. Május van, a legveszélyesebb hónap. A hosszú, esős napok után végre az első igazán verőfényes tavaszi reggel. Dolgozószobámban nyitva mind a két ablak, s bár az orgonabokrokat eltakarják a falombok, viráguk illatát behozza a szél. — Nem lazsálunk, nyavalyások! Novák vasszigorral végezteti velük az előírt gyakorlatókat. Mindnyájukon vadonatúj kék melegítő, csak Novákon az elnyűtt, kifakult. Tavaly egy alkalommal Valentíny is megtekintette a tornát, s a látottakkal messzemenően elégedett volt. „Látom, komoly munka folyik itt." ,,Mint másutt." „Nem. A legtöbb intézetünk elavult. El sem tudja képzelni, mennyire korszerűtlenek, s milyen konzervatív az irányításuk." „Nálunk sem volt könnyű keresztülvinni bizonyos dolgokat." „Megértem. De maguknál egészen más a szellem. S ez nagyon fontos. Hogy is hívják a tornatanárt?" „ íovák." „Novák, Novák..." „Ifjúsági tornászbajnok volt az ötvenes években." „Persze, emlékszem. Rudolf Novák." „Később eltiltották, és ült is valami miatt. Csempészés vagy ilyesmi." „Kemény fickó." „Túlságosan is kemény." Abban viszont egyetértek vele, hogy nélkülözhetetlen. Valentíny minden támogatást megad, hogy a kísérletünk ne fulladjon a bürokrácia posványába. Közvetlen és állandó kapcsolatban van velünk. Bármit elintéz, egy telefonomba kerül. Három-négy havonta lejön a minisztériumi Tatrával, s elbeszélget a nevelőkkel, tanárokkal, 390