Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Grendel Lajos - Hűtlenek

Amióta az intézet igazgatója vagyok, ez a huszonnegyedik szökés. Sok is, meg kevés is, ahogy vesszük. Ezért hát megengedek magamnak egy ásítást, visszafekszem, megpróbálok aludni rá. A mi hivatásunkhoz kötélidegek kellenek. Aki lazít, s elveszti a célt a szeme elől, maga is elveszett ember lesz. Sorolhatnám a példákat, de fölösleges. Tény, hogy az utolsó esztendőkben szinte az utolsó szál emberig kicserélődött a tanári kar. A hiba ott van, hogy a legtöbben maguk is büntetésnek tekintik az ittlétüket. Pedig önként jönnek. Senki sem hívja őket, mint ahogy senki sem áll az útjukba, ha úgy gondolják, meg kell válniuk tőlünk. A kastélyban megvan mindenük. Borospincék, az alagsorban bár, azonkívül sportpályák, a kastélyhoz tartozó több száz hektáros parkról nem is beszélve. És mégis! Panaszkodnak, hogy a munkájukat nem fizetem meg rendesen. Ez igaz. Nálunk viszont olyan tapasztalatokra tehetnek szert, amilyenekre sehol másutt, ha a komoly kutatómunkának nem is adottak még a feltételei. Az itt végzett munka azonban küldetés. Aki csak a kenyerét akarja megkeresni, jobban teszi, ha minél előbb összepakol. A földszinti éttermeket, a tanulókét a miénktől vékonyka közfal választja el. Valentínynek, a minisztériumból, nagyon tetszett, hogy a kastély hajdani oszlopos előcsarnokát tavaly átalakítottuk. Akkor húzták fel az egysoros téglafalakat is a konyha, a mosogató és a két étterem elválasztására. A nevelők együtt étkeznek a tanulókkal, tulajdonképpen velük vannak ébresztőtől takarodóig. Valakinek egyszer Valentíny jelenlétében kicsúszott a száján: utálatos rabszolgamunkát végeznek. Úgy is van. Roppant felelősség hárul rájuk, s a tanulók mindenekelőtt rajtuk keresztül gyűlölik az intézetet. Szóval gyűlölik, kérdezte Valentíny. Azért ez nem ilyen egyszerű. A nevelők vigyáznak arra, hogy mindenki tiszteletben tartsa az intézet törvénykódexét, és senki becsületén ne essék folt. Az ő érdemük itt minden. Az elért eredmények, szóval tényleg minden. Az ő példájukkal bizonyítható a legjobban, hogy az intézet teljesíti küldetését. Reggel még a kölykök is Simáin derülnek. Az igazgatót nem szokás csak úgy kiugrasztani az ágyából. Egy időben a szökés mindennapos esemény volt nálunk. Néha tudomást se szereztem róla. Nem mintha el akarták volna tussolni az ügyet. Hiszen tőlünk csak az nem szökik meg, aki nem akar. A szögesdrót kerítést sem kell megmászniuk. Kisétálnak a kapun abban a szilárd hitben, hogy senki sem vette észre az eltűnésüket. Sejtelmük sincs róla, hogy a szögesdróton kívül vannak csak igazán 389