Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Grendel Lajos - Tanügy

panaszkodhatom rá, hozzám rendes, és igyekszik a kedvemben járni. Naponta kitakarít a szobámban, letörli a port, s helyükre rakja széthányt könyveimet. Gyakran hangoztatja, mennyire tiszteli a diplomás embereket. Azért jött be hozzám, mondta, mert ég a szobámban a villany, pedig jócskán elmúlt már az idő, amikor lefeküdni szoktam. Máskor olvasok vagy készülök a másnapi órákra, most azonban ruhástul hevertem a megvetett ágyon, s csak bámultam a plafont keserves magányomban. Röviden elmondtam hát Danisnénak, mi történt délután az iskolában. Úgyis tudtam, hogy arra kíváncsi. De hogy honnan szagolta ki ilyen hamar?... Megkínálta magát a cigarettámmal. — S a maga véleménye? — kérdezte. — Nincs okom kételkedni. Ezek után. — Nagyon sok oka lehet rá — mondta Danisné. — Nem tudom, mit tegyek. — Semmit — mondta Danisné. — Nem ez az első ilyen esete az igazgatónak. — Ezt viszont nem tudtam. — Hát most tudja — mondta Danisné komolyan. — De jobb, ha nem tud róla többet. Másnap délután a fiút két fickó megtámadta a vasútállomás peronján. Agyba-főbe verték, a szemtanúk szerint a fiú még csak meg sem próbált védekezni. Amikor a földre került, jól vesén rugdosták, s akik ekkor közbeléptek volna már, azoknak egy nő elmagyarázta, hogy a fiú, akit bántalmaznak, aljas módon behálózta egy szegény özvegyasszony lányát, gyereket csinált neki, szégyenbe hozta az egész város előtt, s a fiútestvérek most megbosszulják a lányt ért sérelmet. Ne tessék érzékenykedni, mondta egy másik nő, minden zsák megtalálja a maga foltját. A lány egy kis ribanc, de a fiú is bizonyára megéri a pénzét. Felhívtam az igazgatót a lakásán, s beszámoltam a történtekről. Az igazgató sajnálkozott, de a végén még ő fakadt ki: — Tudja, én a fiúkat is megértem. Lehetséges ezt ilyen alaposan megrendezni? Dühöngtem Danisné előtt, s Danisné, amellett hogy jót mulatott rajtam, még biztatott is. Nekem kell a fiú mellett kiállnom. Lehetetlen, mondtam Danisnénak, ez egyszerűen képtelenség. Akkor pedig ne foglalkozzam többé az üggyel. De honnan vegyem a bizonyítékokat? Danisné rám bízta, vegyem, ahonnan akarom. Eszembe jutott, hogy beszélek a lány 379