Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Grendel Lajos - Tanügy

ilyen állapotban nem szabad gyötörni. Elvégre élet születik benne. Én beszéltem a fiúval, az igazgató egyszer sem szólt közbe, a kihallgatás egész ideje alatt némán trónolt az íróasztala mögött, egy-egy jóindulatú félmosollyal igyekezve a pártatlanság látszatát kelteni. Én a szoba másik sarkában ültem a piros bőrfotelban egy dísznövény hatalmas levelei alatt, a fiú pedig valahogy kettőnk között állt. Velem szemben, az igazgatónak azonban félig háttal, ami nagyon zavarta őt. Rögtön a tárgyra tértünk. Ismertettem a fiúval a tényállást, meg hogy miért kézenfekvő elsőként ővele tisztázni a körülményeket. Arra számítottam, hogy körömszakadtáig védekezni fog, s akkor nekem is alkalmam nyílik a manőverezésre. Szabotálni a szerepemet, ez az egyetlen esélyünk. A fiút azonban megfélemlítették, az az első pillanattól fogva világos volt. — Én tettem — vallotta be habozás nélkül. — Súlyos hibát követtél el — feleltem. Az igazgató odament hozzá, s atyáskodva megveregette a vállát. — Az őszinteség enyhítő körülmény... De csak enyhítő körülmény, egy arasszal sem több. A fiú kérdezés meg köszönés nélkül kirohant az irodából, s én engedélyt kértem, hogy utánamehessek. A vécében találtam meg, a falnak dőlve sírt, vállát rázta a zokogás. Úgy nézett rám, hogy sohasem felejtem el a tekintetét. Elrohant, még mielőtt bármit is szólhattam volna hozzá. Ekkor határoztam el másodszor, hogy csomagolok. — Nem csinálom tovább — mondtam az igazgatónak. Meglepődött, de a hangja nem volt kifejezetten barátságtalan. — Nem is kell, hiszen már minden tisztázódott. Meglátja, néhány nap múlva elfelejtjük az egészet. — Kegyetlen játék volt. — Jó — mondta az igazgató. — Amit viszont a fiú elkövetett, több holmi diákcsínynél. Este Danisné, a háziasszonyom bejött hozzám kérdezősködni. Bizonyára vannak nála fecsegőbb és pletykásabb öregasszonyok is, én mégse szeretem, mert mindig nagyon jól értesült, akárki másnál hamarább szerez tudomást arról, ami a városban történik, de hogy miképp, arról sejtelmem sincs. Végighallgat, de közben az az érzésem, hogy ez az asszony tud valamit, amit én még nem tudok. Egyébként nem 378