Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Grendel Lajos - Egy este Amerikában

A büdös vén ringyó! Kikerget a konyhából, s közben ki tudja, milyen jókat zabál itt suttyomban. Leült az asztalhoz, s addig föl se kelt, amíg az utolsó barackot is be nem falta. Aztán visszarakta az üres tálat a kredenc tetejére, pedig nem oda való. Úgy látszik, a barackok romlottak voltak. A hivatalban végiglapozta az újságokat, a tegnapiakat és a tegnapelőttieket is, nem írnak-e valami barackmérgezésről. De hát a romlott barack mégsem romlott hús, nagy baj nem lehet. A barack az barack; túlérett barackot ettem, s ebből a hasmenésen kívül komolyabb bajom nem származhat. Egy darabig mereven ült az íróasztala mellett, s amennyire bírta, összeszorította a végbelét. Később kénytelen volt megfeszíteni az egész testét. Felállt, szoborrá merevedett, most már a legkisebb lazulás is lavinaveszéllyel fenyegetett. Hallgatta a barackok csikorgását a beleiben, s érezte, többször is átcsapnak rajta a szégyenérzés dagályhullámai. Csak be ne nyisson valaki. Végül nem bírta tovább. Átszáguldott a közbülső szobán, mintha puskából lőtték volna ki. Ki a folyosóra, a folyosó végébe, ahol a vécék voltak. De ez csak a kezdet. Komisz egy nap volt, az biztos. Dobai göndör szőrű tuloknak, birkalelkű idiótának nevezte; egy kecskének is több esze van; hol az a nyomorult kimutatás? Halász föl-le húzogatta a szekrények redőnyeit, beletúst az íróasztalfiókokba, minden iratot kiborított a padlóra, de semmi. A kimutatás eltűnt, a kimutatást elnyelte a föld. Dobait lecseszik, és kirúgják. Igen ám, de mikor? Évek óta rebesgetik, hogy Dobai megy, de Dobai mégse megy. Ez a felbőszült orrszarvú bárkit felöklelhet. Neki persze van bátorsága, nekem viszont nincs. Az előléptetésnek lőttek, hiába forgatta fel az egész szobát. A kimutatás elveszett. Dobai nagyon megharagudott. Nem jött be hozzá többé, ellenben áttelefonált minden tíz percben. No, megvan az a papiros végre? Nem, Dobai nem jött többé, s ő egyre biztosabb volt, hogy az előléptetését újra megfúrja, ahogy tavaly meg tavalyelőtt is. S közben az örökös szaladgálás a vécére. Ömlött belőle a barack, mintha pumpálnák a hasából. Egy alkalommal kis híján fellökte Dobait a folyosón. Dobai irdatlan termetével elállta előtte az utat: se oda, se vissza; fenyegető öblös hangja kötélként tekeredett Halász nyakára, csaknem megfojtotta őt. — Meg ne lássam a folyosón, amíg azt a kimutatást elő nem keríti. Ha nem, esküszöm, hogy szíjat hasítok a hátából. 370