Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Kovács Magda - Lujza utca három

sem törődő Élet, amely milliószámra teremti, gyilkolja és nyeli el a Fánikat. Estére már nem volt kedvünk elmélkedni. Gondolattalanul, épp csak a pillanatokkal törődve, verődtünk össze Lujza konyhájában. Kopčíkné apró süteményt és egy üveg édes pálinkát hozott. Időnként felengedett zordságából, váltott velünk néhány szót, majdnem olyan modorban, mintha beadványt fogalmazott volna — valamennyiünk nevében elítélte Hoffmannénak Fáni halálával szemben tanúsított passzivitását. Ha meggondoljuk, 15 éven keresztül szívta, szipolyozta a vérét! A kocsmárosné nem tartott beszédet, dermedten nézte a két gyereket, amint azok gátlástalanul fel-alá rohangásztak, és Imró bácsit nyúzták. Nagy halom hideg sültet hozott s egy demizson modori bort. Csak akkor állt fel egy automata bábu mozdulatával, amikor felcsattant felettünk a kocsmáros részeg éneke. — Jaj, átzuhan a korláton! — sikoltotta Lujza, de rémületében senki nem osztozott. A kocsmárosné felment a két megcsöndesedett gyerekkel. Később hallottuk az ajtók természetellenes csapódásait, lábak vad dobogását s végül egy hatalmas puffanást. — Most esett le a kocsmáros a díványról — közvetítette Margit. — Most már csend lesz náluk. — Aztán eltűnődve még hozzátette: — Azért csak nagy dög állat ez a férfi. Ezt talán még én sem tudnám szeretni. Mettfyné erre a megjegyzésre gúnyosan rávigyorgott Mettfyre, látszott rajtuk, hogy közben kibékültek. El volt boronálva a húsügy. És el volt boronálva a Fáni-ügy is. Tíz óra tájban szétszéledtünk, a gyász és a bánat legcsekélyebb jele nélkül. És ezen az estén végre ágyban aludtam. Piszkos és áporodott szagú ágynemű között, de ágyban, saját bérelt ágyamban. De még nem lett vége a napnak. Hajnali háromkor a kőműves őszinte részvétét szerette volna nyilvánítani Lujzának Fáni halála felett, de Lujza dühösen elküldte a fenébe, sőt azonnali hatállyal a spájzból is. Parázs kis veszekedést rögtönöztek a konyhaajtón keresztül. Idővel megszoktam ezeket a hajnali jeleneteket, s csak akkor riadtam fel már, ha Lujza erőszakkal felrázott, és egy démonűző mozdulattal a spájz felé mutatva megkérdezte, hogy hallom-e a szemér359