Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Kovács Magda - Lujza utca három

tonság kedvéért szlovákul is. Most is megtartotta jelenetét, de nem volt foganatja. A kaput máris nyitva hagyta valaki. Lujza és Imró bácsi a lócán ültek, s vékony karikára vagdalt banánt ettek — Margit odaadó gondoskodását. Imró bácsi csorgó nyállal nyámnyogott és csámcsogott, Lujza pedig vidáman kalimpált nyomorék lábával. Szétteregettük a szőnyeget. Mettfyné összehúzott szemmel mustrálgatta, és kijelentette, hogy nagyon ócska, majd ordináré hangba átcsapva, szidalmazni kezdte férjét egy kiló disznóhús miatt, amit egyszerűen felfalt, míg ő Poprádon nyaralt. Margit nem szerette Mettfynét. Szó nélkül hátat fordított neki, s letérdepelve a gyékényre, munkához látott. — Minden asszony erkölcstelen, aki nem szereti a férjét — mondta ki a nagy gondolatot, asszonyi életformuláját. — Nekem három férjem volt, s az egyik komiszabb, mint a másik. De ne gondolja, hogy ezért nem szerettem őket. Szerettem, mert nekem olyan a természetem, hogy mindenkit szeretek, aki férfi. Magának is azt tanácsolom, hogy szeresse a férfiakat. Megvertek, megcsaltak, én is megcsaltam őket, de soha nem ordítottam volna rájuk egy kiló hús miatt. Főztem, mostam, takarítottam rájuk, néha még dolgoztam is helyettük. És így beszélt végig, oktató, rábeszélő hangon, mint kotlós a csibéjéhez, hogy elültesse lelkemben az asszonyi alázat és odaadás csíráit. De azok, berzenkedő életérzéseim sivatagos talajában nem lelvén megfelelő tápra, elpusztultak. S némi távoli finom bánattal és nosztalgiával megéreztem, ott, Margit gyékényének kellős közepén, hogy soha nem leszek zavartalanul boldog szerető és feleség. Hogy nem fogok könnyedén ütni, ha megütnek, csalni, ha megcsalnak. Nagy darab, felszakadó, alvadt véres ordítással fogok ordítani, törni és zúzni, őrjöngeni, fölperzselni, kipusztítani magamból és a másikból az életet. Hogy utána mozdulatlan lélekkel heverjek, mint egy hamu borította holt táj, az éj életcsendes sarjadására várva. Hiszen te tudod. így beszélgettünk s elmélkedtünk Fáni, a hajdani cseléd, a hajdani elhagyott feleség és anya, a hajdani elfelejtett és soha föl nem fedezett ember temetését megelőző nyári délutánon Margittal, miközben körülöttünk halkan zajlott az élet, az elképzeléseinkkel és eszméinkkel mit 358