Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Bereck József - Pásztorórák

hattam a két kis öregnek, be is jött minden trükköm, láttam, hogy Alinó az ajtófélfának dőlt a röhögéstől. Vérszemet azért nem kaptam, mégiscsak első nap voltam itt, még megtapsoltak volna, mert a két öreg olyan szeretetteljesen és elismerően figyelte minden mozdulatomat, hogy ezt sem tartottam kizártnak. Lerámoláskor aztán ugrott is a húszas, pechemre éppen Pánalbert szeme láttára, föl is nyomott a csapban fél kézzel a faira, hogy itt halomra dolgozni, Kispoj

tikám, nem dugdosni lóvé, s kifordította a zsebeimet. Látja, ez van, a halmot zárás után szokták szétdobni, de hol vagyok én már akkor, amikor az inast csak nyolc órát szabad dolgoztatni, ez törvény; délután négykor mehetek a francba, legjobb esetben odalöknek két doboz cigit, és kész. Körülbelül egy hónap múlva aztán újra megjelentek a Szerelmesek, leültek a pálma egyre, de akkor már tudtam róluk, hogy ezt régóta csinálják, kimenőt kérnek az intézetben, rokonlátogatás ürügyén, pedig nincs az égvilágon senkijük, akit meglátogathatnának, azért is kerültek az egykori Amadé-kastélyba, mert nincs az égvilágon senkijük. Mintha csak nyugdíjas korú férj és feleség lennének, a fél tizenegyes busszal bejönnek a városba, tizenegykor már a pálma egyen ülnek, az asztal alatt egymás kezét szorongatva, ráncos arcukon bizalmaskodó, cinkos mosollyal, s azt kérik Pánalberttől, hogy az az aranyos fiú szolgálja ki őket, aki olyan ügyes, mint egy zsonglőr; ez, mint tudja, én vagyok. Délután aztán kiáztatják lábukat a termálfürdőben, megnézik a kirakatokat, néha elmennek sírfeliratokat silabizálni a félúti temetőbe, alkonyatkor pedig visszajönnek ide, könnyű vacsorát szeretnének, ami minden alkalommal meglehetős fejtörést okoz Alinónak, mert estére általában kiesznek bennünket a vendégek. Ezután következik az, amit eleinte nem akartam elhinni: a Szerelmesek a nyikorgó falépcsőkön ünnepélyesen fölvonulnak az emeletre, Fröccsös Jolitól kiváltják a kilences szoba kulcsát, mindig a kilencesét, mert annak az ablaka a gazos udvarra néz, ahol az orgonabokrokban egész éjjel csattog a fülemüle. Tudja, mi csak amolyan fogadóféle vagyunk, nem szabályos szálloda, van úgy, hogy a Szerelmesek az egyedüli szállóvendégek, ilyenkor Fröccsös Joli felcsalja az emeletre Alinót, Pánalbertet, de még azt a hülye Kulállót is, és egymást taszigálják el a kulcslyuktól, hogy lássák: hogyan csinálja a két öreg. Mert a mocskos véleményük abban tökéletesen megegyezik, hogy tulajdonképpen ezért járnak ide havonta, mi másért, hiszen a kastélyban a nők és a férfiak el vannak különítve egymástól. Nem tudom, miért, de én valahogy kelletlenül vettem tudomásul ezt az 315