Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Bereck József - Pásztorórák

PÁSZTORÓRÁK A nevemet már tudja, de hadd említsem meg, hogy itt mindenki csak Kispojtinak hív, mert ez egy rohadt hely, ha itt valakire valamit ráragasztanak, az isten se vakarja le róla. Nem is védekezek ellene, hogy így szólítanak, még az a hülye fűtő, a Kulálló is, pedig neki aztán halvány gőze sem lehet, honnan ered ez a név, hiszen jó, ha öt osztályt kijárt. Egyébként az egyik haveromnak köszönhetem az alapsuliból, tudja, a mozi mellől, de az az igazság, hogy akkor még Pajtás volt a nevem, s csak azután módosult Pajtira, Pajtikámra, amikor már ugyanolyan színvonalasan kerültem a sulit, mint ő, s azon nyomban Pojtira is, mert hát az említett haverom olyan falusiasan, tele pofával ejtette ki a szavakat. S hogy miért Kispojti? Nézzen csak rám. De hát ez tulajdonképpen más tészta, Pánalbert kapott rajta annyira, mindjárt az első napon, mert ő hozzám képest tényleg egy elefánt; még szerencse, hogy ez a hülye név megmaradt belső használatra, mert a vendégek, már aki ismer közülük, csak Tomikának szólítanak. Egyébként a Tomikázást is utálom, de hát a Tamás se lenne jobb, mert neki meg hegyes a valaga, mint a lódarázs, érti, ugye?! Summa summarum: ilyen eltolt vagyok én egészen, mint a nevem, engemet is részegen csinált az apám, akárcsak a három nővéremet, meg is nézheti őket, csak kétféle férfinak feküsznek le: boldo... látom, érti. Nem magára tartozik, s tudom, hogy nem is azért jött, de azért elmondom: igen alma életet éltünk, amióta csak az eszemet tudom. Az öregapám, az igen, az úri szabó volt meg festő, szabad óráiban színes velencei képeslapokat másolt át olajjal baromi nagy vásznakra, most is tele van velük a lakás, legalább nem kell festetni; megvannak azok a muris helyi lapok is, amelyekben hirdetett, s maradt utána a sublótban néhány tekercs a szegőzsinórjaiból, mindegyiken cikornyás aranybetűkkel, hogy Kertész Tamás úri szabó, Vámbéry Ármin utca nyolc. Maga már elég koros krapek, nem varratott véletlenül Kertész Tamás úri szabónál, s nincs meg véletlenül a vőlegényruhája? Akkor csak nézze meg jól a pantalló koptatóját, 312