Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Bereck József - Valahol a második emeleten

megtörülközött a törülközővel. Egyik sarkába piros cérnával egy számot és a szálló nevét varrták. Visszament a szobába. Tanácstalanul álldogált a szoba közepén. Hirtelen úgy érezte, hogy az utóbbi hetek legnagyobb marhaságát követte el, amikor eljött a találkozóra. így utólag persze könnyű okosnak lenni. Amikor az anyja elküldte utána Pozsonyba a meghívót, önkéntelenül ellenőrizte az éveket, stimmelt, kellemes érzés lett úrrá rajta, visszaidézte a tizenkét évvel azelőtti arcokat, külön-külön mindegyiket, pedig néhányukkal már találkozott azóta: Lőrinccel vagy két éve a nagy állomáson, éjfélkor félig kiivott sörös korsók álltak előtte, azt mondta, már fél éve börtönőr... Egri Marival is gyakran, mindig az utcán, közgazdaságit végzett, számítógépeket programoz; meg még néhányukkal. Az első percek őszinte örömét azonban hamarosan boszszúság váltotta fel: forgatta ujjai között a meghívót, s habár védekezni akart a felismerés ellen, valami lemondás érződött ki a levélből, a szokásos szöveg mögül, valami kis fullánk, valami olyan, hogy Tomi, mi megtettük a kötelességünket, szeretettel várunk, feltétlenül számolunk részvételeddel, de tudjuk, hogy nagyon elfoglalt ember vagy, igen, sztár, le se ejtesz bennünket... Azt sem írták meg, mennyivel kell beszállni. Úgy érezte, önkényesen törölték a listáról. Elszomorodott: így lesz vége a világnak. Hát nem! Másnap válaszolt Tóth Marinak, jelezte, hogy feltétlenül ott lesz a találkozón. A pénz is eszébe jutott: ötszáz koronát küldött a címére. Az ajtóhoz lépett, és lekattintotta a villanyt. A kinti és benti világosság — mint valami közlekedő edényben — lassan kiegyenlítődött: lazítottak tartásukon a tárgyak, puhábbá váltak a szoba sarkai, az éjjeliszekrény, a szekrény, az asztal és az ágy körvonalai. A finom szürkeségben elviselhetőbbnek találta saját tehetetlenségét, tanácstalanságát. A vezetékes rádióhoz lépett. Az alvó nő ágya fölött függött a falon. Csak egy parányit csavarintva a gombon, óvatosan bekapcsolta: „... hallják Juliette Greco előadásában." A sanzon hajszálvékonyan szivárgott elő a rádió kis szürke dobozából. Amikor tegnap délután megérkezett, és a kórház előtt rátért a városka főutcájára, az első gondolata az volt, hogy mindjárt az iskolához megy, de aztán meggondolta, mert eszébe jutott, hogy volt osztályuk ablakaiból pontosan az iskola bejárata elé látni, s esetleg már ott van valaki. Bekanyarodott a Vámbéry utcába, a Bicskadobáló előtt gondol297