Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Bereck József - Valahol a második emeleten

VALAHOL A MÁSODIK EMELETEN Maga is furcsállotta, hogy így írta alá: Kertész Tamás. Áthúzni azonban nem akarta. Félt, hogy ilyen késői órában már semmi okosabb nem jut eszébe. Hát persze, egyszerűen csak Tomit kellett volna írnia. Sok szeretettel üdvözöl Tomi. így. Kortyolt egyet a borból. A cigaretta felé bátortalanul nyúlt, mára éppen elég volt, gondolta, de aztán addig forgatta ujjai között a karcsú rudacskát, míg végül ellenkezését elaltatva szájába dugta és meggyújtotta. Az ágy felé pillantott: úgy érezte, nincs semmi baj, láthatóan mélyen alszik, a cigarettafüst nem zavarja. Kissé fáradtan állt fel az asztaltól. Kiment az erkélyre. A volt zsidó templom fölött már derengeni kezdett az égbolt alja. Az iskola épületét eltakarták a park hársfái. A közeli szökőkút vissza-visszapotyogó vízsugarát is. A konzervgyár kéménye a házak fölé magasodott, a kora pirkadat látni engedte, hogy vékony érben fehér füstcsík szivárog belőle. A szálló körül a park helyén néhány évvel ezelőtt még temető volt. Éppen erre járt, amikor földgyaluk simították el a sírokat. Voltak persze olyanok is, akik koporsóba rakatták hozzátartozójuk megsárgult csontjait, és békésebb földet kerestek számukra. A csontokat rakosgató emberek gumikesztyűben dolgoztak, és részegek voltak. Még a közeli kocsmába se kellett elmenniük, valaki üvegben hozta nekik a szilvóriumot. Az erkély korlátján cseppfolyóssá vált ujjai alatt a finom harmatréteg. Hirtelen eszébe jutott a megoldás. Gyorsan visszament a szobába, a sűrű cigarettafüst egy pillanatra meghökkentette, a friss hajnali levegő után érezte csak igazán. Újra az ágy felé pillantott, aztán legyintett, és az asztalhoz ült. A japán golyóstoll csak egy pillanatig tétovázott a kezében: P. S. Azt hiszem, e levél megírásának mégiscsak az volt az oka, hogy én is az NDK-ba készülök. Úgy augusztus elején. Tudod, egy szerződés. Azt hiszem, 295