Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Bereck József - Biliárd néhány hős emlékére

„Bábu, bábu! Dodóóóóó, mit csináltáááááál! Ilyet még nem láttam!" Visszalendült a biliárdasztalhoz. Nem akart hinni a szemének. Hol a feldöntött bábura, hol az öregekre, hol rám pillantott. Szemében — mint felvillanyozott, csillogó testű szöcskék — apró kis fények ugráltak. „Emberek, több mint kétszáz fórja volt! Az istenit, ez aztán a szerencse. Ki se kellett volna gurítania a golyót. Isten bizony! Ki se kellett volna gurítania. Sehogy sem érhettem már utol. Ilyen szerencsét!" Kitört belőle az öröm. Hosszú karjait magasba lendítva tapsolt, kivillantotta fogait, nevetett, s bizonyára ugrált volna örömében, ha megnyomorodott lába engedi. Egy pillanatra irigyeltem, mert mindent őszintén tud csinálni. Talán még hazudni is őszintén hazudik. Annak ellenére, hogy valami hasonlót vártam, egy kicsit meglepett féktelen lelkendezése. Egyszer se mondta: micsoda balszerencse! Számára már csak a győzelem létezett; a legyőzött megszűnt létezni. Nem zavart. Megkönnyebbülve ültem az asztalnál. Még maradék sörömet is meg lehetett inni. A habja ugyan már leülepedett, de azért meg lehetett inni. Teljesen elégedett voltam magammal. Pedig egy-egy pillanatra éreztem, hogy elégedettségem kétszínűsége akaratlanul is kicsapódik az arcomon. De emiatt nem kellett nyugtalankodnom. Egyszerűen vártam. Abban a megnyugtató tudatban, hogy mindent megtettem, de nem tettem próbára senkit. Tehát úgy vártam. Nyugodtan, ráérősen. Néhány percig. Aztán őszintén ágaskodni kezdett bennem a türelmetlenség. Fürkészve néztem az öregek arcába. Lajos bácsi kacérkodva szippantott tömpe szivarjából, és a fejét csóválta, Pódafai János ősz pillái alól kisugárzott, hogy most már azt is érti, amit nem ért. Akkor talán te, Kis Nagy Gyula, aki saját sógorodat verted félholtra valamikor itt a kocsmában, mert szabotált, mert nem akarta, hogy igazi földet csinálj a feltört, savanyú szomszói rétből. Agronómus voltál, ügyészként mondtad ki a vádat mindenki előtt, és az ítélet végrehajtását is magadra akartad vállalni. Mondd hát ki, Kis Nagy Gyula: Hiába örülsz, Csöllei, készakarva bökte el a bábut a gyerek! Hiába néztem rá, nem találkozott a tekintetünk. Üres korsóját megemelve mutatta, hogy kér még egy sört. Görcs László elfordult a biliárdtól. Székestül. Beke Samu öregesen ásított. A szövetkezet telepéről két etető jött be a söntésbe. 294