Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Bereck József - Biliárd néhány hős emlékére

a szemébe néztem, Varga Dönci tekintetével nézett vissza rám, akivel egyszer nem akartam megbirkózni. A templom melletti parkban már minden srácot a fűbe gyömöszölt, fújtatott, mint egy ló, s azonnal intett a következő ellenfélnek. Én azonban csak a fejemet ráztam, jelezve, hogy eszem ágában sincs birkózni, mire ő nagyot lélegzett, és azt mondta, akkor legyünk barátok. Másra nem is gondolhattam, de aztán láttam, hogy szemében bizonytalanul, gyertyalángszerűen lobog a könyörgés, pedig igazán nem sejthette, hogy csak azért nem akarok megbirkózni vele, mert a jobb kezén hat ujja nőtt. Még ha nem értettem is, izgatta a fantáziámat az a hat ujj, tudtam, hogy valami nincs rendben, ha egyik kezén több ujja nőtt, mint másnak. Csak azért vonakodtam elfogadni a felém nyújtott jobbját is, de aztán megsajnáltam. Kezet ráztunk, szemében apró, meleg fények gyúltak, keményen szorította a tenyeremet, de barátok nem lettünk. Emlékszem, később leoperálták kezéről azt a fölösleges ujjat, de azóta sem tudom elfelejteni sokujjú tenyerének szorítását, szemének gyertyalánglobogását. „No jó! Kezdhetsz!" Úgy éreztem, hogy el kell kerülnöm a varjak kárörvendő tekintetét. Lényegében nem azért, mert kárörvendően néztek. Inkább mert úgy is nézhettek volna. Egy pillanatnyi habozás után fölegyenesedett. „Mibe játszunk?" Rögtön utána mintha már szerette volna visszaszippantani. „Naa... két stamperli. Jó?" őszintén sajnáltam. Játszani szeret, az vitathatatlan, de azt már nem tudja, hogy a játék szabályaival, belső törvényszerűségeivel lényegében a tétje is adott. „Jó! De ha már játszunk, legyen értelme. Három-három konyak! Rendben?" Tisztán láttam rajta, hogy gondolataival a zsebében a koronái között turkál, a kereskedők palástolt izgalmával mérlegeli a kialakult helyzetet. Azt azonban nem engedte meg, hogy visszaüljek az asztalomhoz. „Jobban tudsz, de nem bánom. Legyen három konyak." Mint egy mártír. Elnevettem magam: „Mit vagy annyira oda! Igaz, hogy jobban játszom, de ha nem akarok, akkor biztosan vesztek. Ha nincs kedvem a játékhoz, akkor csak veszthetek." Legyintett, de a tekintete azt mondta, akkor mi az istennek mondtad a három konyakot, én kimondottan a játék kedvéért találtam ki az egészet, és a két stamperli is csak három negyven. Nem érdekelt a tekintete, azt gondoltam: most már zabáld meg, amit kisütöttél. Nem volt semmilyen elképzelés a nyitásában, soha nem volt semmilyen elképzelés a nyitásában, de mint máskor, most is elég jól potyogott 286