Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Bereck József - Biliárd néhány hős emlékére

posztóján szaladgáló golyókat. Egy pillanatra úgy éreztem, hogy ezzel is biztatni akarnak. Készakarva nem néztem egyikük szemébe sem. „Jobban tudok, de nem szeretek biliárdozni." Már egészen előttem állt, azt hittem, összetett kézzel fog kérlelni, mert ezt többször is megtette már. De nem. Csak megfogta gyengén a karomat, és szelíden unszolt. Köpni szerettem volna, mert egy pillanatra őszintén belém villant a düh: Hát mit akar ez? Igaza volt annak a hórihorgas nyéki embernek, aki egyszer váratlanul arcul ütötte a pult fölött, és azt sziszegte az arcába: Minden békát nyársra húznál, te gazember! Azóta sem tudom elfelejteni, ahogy némán tűrte az ütést. „Csak egy partit, Dodó. Itt a korona, kinyitom!" Valóban odalépett a perselyszerű nyíláshoz, becsúsztatta az érmét, s óvatosan húzta meg a nyitógombot, mert mindenki tudja, hogy a hirtelen rántástól elakad. Aztán már csak egy újabb korona segít. Sikerült neki: a piros, kék, sárga, zöld, fehér és szürke csontgolyók nagy robajjal szaladtak elő az asztal gyomrából. Magamnak sem szívesen vallottam be, hogy valójában dühös voltam, amikor az öregek a biliárd felé fordulva jelezték: nem veszik komolyan az ellenkezésemet. Úgy éreztem, mintha legyőztek volna. Jobban szemügyre vettem őket: szóval itt kezdődik a galambősz varjak bölcsessége? Semleges harctéren és mindegyküzdelemben? Könnyen vagy nehezebben, de végeredményben elsajátítható helyzeti előny. Semmi több. Még akkor sem, ha néha bölcsességnek nevezik. Hát jó, édes pódafaikisnagybeketópartgörcs plusz vasutasvoltherczeg plusz hundzsaéjjeliőr. Áldásom rátok! A kocsmáros szelíden megdöntötte az asztal oldalát; a játékidőt mérő óra duruzsolni kezdett kis odújában. Játékosan az asztalhoz hajolva figyelt, mintegy felhívta figyelmünket az óra ketyegésére; mozdulata azt mondta: halljátok, megy, nem szabad az időt vesztegetni, gyere, Dodó, kezdjük... Két golyót — egy pirosat és egy fehéret — a két kezdőpontra helyezett, majd az egyik dákóért nyúlt; a rosszabbikat vette el. Pedig tudnia kellett, a faluban mindenki tudta, hogy a parafa végű a roszszabbik, s ráadásul nincs hozzá kréta. Ez rávall. Ilyen csekély áldozatra igazán képes, ha már arról van szó, hogy újabb békát húzhat nyársra. Nevetni szerettem volna a bosszúságtól, de aztán nem lett belőle semmi. Már csak egy fél mozdulat választotta el a kezdéstől, s amikor 285