Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Gál Sándor - Családi Krónika

— Kíváncsi vagyok, milyen fontos családi események voltak azok, amelyeket méltónak tartottak ide beírni — mondja István, amikor a fejezet címét lefordítom. — Meg fogsz lepődni. — Miért? Min? — Azon, hogy elődeid mit tartottak fontos családi eseménynek. Hallgasd. Ez az első. 1919 Karácsony másodi(k) ün(n)epén az ég zenget(t). — Tréfálsz? — Nem én. Úgy látszik, ez igen fontos családi esemény volt. — Micsoda? — Az égzengés! Tudod, karácsony táján ritkán zendül meg az égi magasság. — Az igaz. — De azért néha megzendül. Figyeld csak, egy hónap se telt el, és ismét fontos családi esemény történt. 1920 Január 14 dikén az ég zenget (t) és vil(l) ogot(t) — Megint? — Ahogy írva vagyon. De több égzengés nincs. 1922 Deczember 29 Hozták a harangot 1923 Január 4 dikén húzták a toronyba Istvánra nézek, látom, hogy az új, fontos családi esemény már nem lepi meg. A harang meghozatala és toronyba való felhúzása nagy esemény lehetett a faluban. Családi esemény is. Ami még hátravan a Családi Krónika nyolcadik lapján, azt István édesanyja írta. Az orgonát MDMXXVIII augusztus elsejére hozták és augusztus első vasár­napján volt a szentölis. István édesanyja a D-t összetévesztette a C-vel, ugyanis 1928-ról van szó; akkor szerelték fel a templomban az orgonát. A háború alatt tönkrement, s 1952-ben újították fel. — Vége? — kérdi István. — Igen — mondom. — Ez az utolsó mondat. 1946 május 7-én a jég elvágta a határt, és a tó elszakajtotta a tőtíst. 246

Next

/
Thumbnails
Contents