Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Gál Sándor - Családi Krónika

hadsereg kötelékében szolgált. Az egyik falubelijétől, Kiss Endrétől tudtam meg ezeket az adatokat. Budapesten dolgozott harmincnyolc után valami gyárban. Tagja lett az illegális kommunista pártnak, bevonultatták, és kivitték a frontra. Ott találkozott vele Kiss Endre. Kiss Endre elmondta, hogy Lajosnak az volt a terve, hogy átszökik az oroszokhoz. Valaki megtudta, hogy szervezkednek, köpött, és Lajost három munkaszolgálatos társával együtt halálra ítélték, de sikerült megszökniük. — Átjutottak az oroszokhoz? -Át. — Kész krimi. — Sajnos, a java még csak ezután jön. — Ugyan?! — Mondtam, hogy ez hosszú história. De igyekszem rövidre fogni. Hogy hogyan és miképpen történt a szökés, azt nem tudom. De azt igen, hogy negyvenhárom elején már az oroszok oldalán harcolt. Megsebesült, s kitüntetést is kapott. Alhadnagyi rangban szerelt le 1945 végén. Amikor hazament, szétlőtt házat talált, nem volt állat, nem maradt semmi. A pártba se vették fel, mert magyar nemzetiségűnek vallotta magát. Mondták neki: reszlovakizáljon, akkor felveszik. De ő csak azt hajtogatta, hogy soha, hogy a magyar ember is ember, s hogy a magyar kommunista is ugyanolyan kommunista, mint más. Hiába volt minden. Idegenek dirigálták a falut. Lajos is a kitelepítési listára került. Be is rakták hátizsákostul egy vagonba, de Újfalunál kiugrott a robogó vonatból. A vonatkísérő katonák tüzet nyitottak rá, s egy golyó a nyakába fúródott. Két nap múlva szekéren vitték haza. A hátizsákja hiányzott. Ki tudja, mi lehetett benne?! — Azt mondod, a nyakába fúródott?... — Nem én mondom. — Mindegy... így is borzalmas. Túléli a háborút, aztán, akár a nyulat, lepuffantják... Mondd, miféle világ volt az? Miféle világ volt? Nem sokat tudok róla, hiszen alig voltam tízéves. A felnőtt világ nern érdekelt. A szétlőtt tankok, autóroncsok, kóbor lovak, a sok háborús kacat — az igen! Játszottunk. Bedöglött ágyúgolyókkal, závár nélküli puskákkal; puskaporral esténként tűzijátékot rendeztünk... Közben a fél falut kitelepítették, s a kitelepítettek helyébe ismeretlen családokat költöztettek. A szomszédunkba Guláékat; volt 233