Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Gál Sándor - Családi Krónika

Kétyi Sára Szabó Irma Vágó József Vágó József Vágó Irma Vágó Lajos — Ezek kicsodák? — Az első kettő, Szabó József és Hajdú Éva, dédnagyapád szülei. Ez a Szabó József láthatta Petőfit és Kossuthot. A következő Szabó József az ő fiuk volt, róla és Kétyi Sáráról, a dédnagymamádról már elmondtam mindent, amit sikerült megtudnom. Az előbb azt kérdezted, hogy a dédnagyszüleidnek volt-e gyerekük, nos, itt ez a Szabó Irma a lányuk volt. A következő lapok többet is elmondanak róla. Most csak annyit, hogy Vágó József felesége lett, és három gyereket szült, köztük másodikként az anyádat. — Valamit szeretnék kérdezni — állít meg István a beszédben. — Kérdezz. — Eddig még minden név, amit itt olvastál, jelentett valamit. A Hajdút és a Vágót is le tudnád fordítani? Ezek is olyanok, mint a Szabó vagy a Szűcs? — Hát majdnem. A Vágó cseh megfelelője a Řezáč; a Hajdúval már más a helyzet. Valamikor a hajdúk szabadok voltak, amolyan katonanép, akik a határokat őrizték. Békeidőben pedig pásztorkodtak. — Értem. És igen érdekesnek találom. — Most hadd kérdezzek én, jó? "Jó— Nem emlékszel arra, hogy édesapád kapott-e levelet onnan lentről? István gondolkodik, tenyerével az asztalt ütögeti, mintha azt várná, hogy erre felriadnak az emlékezet szunnyadó mélységei. — Nem — mondja kis idő múlva. — Nem emlékszem... Nem vagyok benne biztos. Valami rémlik, de lehet, hogy csak most tűnik úgy, mintha kapott volna levelet, most, hogy említetted. De miért kérdezed, hogy kapott-e levelet? — Azért, mert van ezen az oldalon még három mondat, amelyet csak apád írhatott ide. De ez a három mondat olyasmit tartalmaz, amit vagy levélből tudhatott meg, vagy úgy, hogy maga is ott volt az eseménynél. 230