Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Gál Sándor - Családi Krónika

Melléálltam, és néztem az egyszerű sírkövet. Ezt olvastam rajta; ITT NYUGSZIK AZ ÚRBAN Szűcs József 1911-1973 és neje Vágó Irma 1919-1947 BÉKE PORAIKRA — Přečti to nahlas* — szólt István. Elolvastam kétszer egymás után, lassan, tagolva, hogy minden szó tiszta, érthető és világos legyen. István a fejét rázta. — Nem, nem értem — mondta —, fordítsd le, kérlek. Egy ideig még elidőztünk a sírnál, majd elindultunk vissza a temetőkapu előtt várakozó taxihoz. — Ki készítette ezt a sírkövet? — kérdeztem Istvántól. — A papa — mondta — közvetlenül azután, hogy anyám meghalt. Akkor én még kicsi voltam... Negyvennyolcban vagy negyvenkilencben, négy- vagy ötéves lehettem. Később a papa mindig azt mondta, hogy azért maradt itt, a sír miatt... Anyám miatt... — Tulajdonképpen honnan kerültetek ide? — Valahonnan a Duna mentéről, Štúrovo környékéről. — Párkány? — Az. Prkan vagy ilyesmi. Nem emlékszem pontosan. — Jártál már arra? — Nem... Soha. — Rokonaid, unokatestvéreid lehetnek ott, nagybátyáid, nagynénéid... — Meglehet... Nem tudom. Később, már a városban, István megállt. — Tudod mit? Gyere el hozzánk. Bemutatlak a feleségemnek, megnézed a kölyköket is, s mutatok egy könyvet, amiből talán megtudsz valamit azokról, akik odalent vannak, hol is? Prkan? * Olvasd hangosan. 223