Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Gál Sándor - Káin

— Majd otthon — ismételte az öreg az előbbi mondatot. Továbbmentek, de most már egyikük sem szólt. Az öreg apró, szapora léptekkel fogyasztotta az utat, a férfi lustábbakat, hosszabbakat lépett mellette, mint aki nagyon messziről indult, s nagyon messzire készül. Mikor hazaértek, az öreg megállt. — Várj — mondta —, előbb én megyek. így illik. Megfogta a férfi vállát, s öregesen megszorította, mintha maradék erejét akarta volna a szorítással a férfira átruházni. A férfi nézte az öreget, ahogy aprókat lépegetve előremegy a ház felé. Az öreg eltűnt a kinyíló ajtó szárnya mögött, ő pedig végighordozta tekintetét a házon, az udvaron. A ház hátsó fele romokban hevert, a disznóól is összedőlt, s a kút mellett álló körtefa egyik ága lehasadt. Nyugodtan, tárgyilagosan vette tudomásul a pusztulás jegyeit. Öt év óta mást se látott, csak ezt, mindig és mindenhol ugyanezt: romokat, feltépett utakat, leomlott házfalakat. Az öreg megjelent az ajtóban, s intett a fejével. A férfi elindult az öreg felé. — Csak csendben, csak csendben — mondta az öreg, s maga elé engedte a férfit. — Isten hozott itthon — mondta. — Kerülj beljebb, anyád vár. A férfi belépett az ajtón. A konyha félhomálya fogadta, az ismerős, régi félhomály. Nem állt meg a konyhában. Balra fordult az első szoba ajtaja felé, amely félig nyitva várta az érkezőt. Az anyja az ágyban feküdt. Megállt az ágy előtt, s nézte az anyját. Az anyja csukott szemmel feküdt, mozdulatlanul. Az öreg észrevétlenül a férfi mögé állt, kezét a vállára tette. — Jókor érkeztél — mondta halkan. A férfi bólintott. Az öreg pedig az ágyhoz lépett, lehajolt, s kissé felemelte az asszony fejét. — Hazajött — mondta halkan az asszonynak. — Hallod? Megjött erőben, egészségben. Az asszony lassan kinyitotta a szemét, s a távolba nézett, mintha valamit keresne, mintha az öreg szavait akarná utolérni, amelyek az előbb madárként röppentek fel. — Melyik? — kérdezte alig hallhatóan. — Az elsőszülött — mondta az öreg. Az asszony megmozdult, mintha fel akart volna kelni. 212