Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Gál Sándor - A király

mezőkről mesélt, a füvek, a fák és minden növény méltóságáról. A kisfiú figyelmesen hallgatta a királyt, figyelt, és nem kérdezett semmit. A király szavai nyomán feltárult előtte egy ismeretlen, csodás birodalom. Ami kint volt, az itt a falak között nem létezett. Kívül maradt a háború, halottaival, romba dőlt házaival, füstjével, kormával, éhségével, nyomorúságával. A király szavait az ajtó csattanása szakította félbe. Három katona jött be a szobába, egy asszonyt közrefogva. A katonák bezárták az ajtót, s az egyik az asszonyt a szoba közepére lökte. A király felállt. Az egyik katona felemelte a puskáját. — Falhoz! — parancsolt a királyra. A király engedelmeskedett. A kisfiú ijedten bújt hozzá. A katonák az asszonyról lerángatták a ruhát, s az ágyra lökték. Az asszony meztelen teste fehéren világított a félhomályban. A király eltakarta köpenyével a kisfiú arcát. Az asszony védekezni próbált. Az egyik katona megütötte. — Csend! — mondta. — Siess! — sürgette a másik. Az asszony még mindig védekezett. A katona újra megütötte. Az asszony nyöszörgött. Aztán a falhoz húzódott. A másik katona újra a hátára fordította. — Te következel — mondta a harmadiknak, mikor otthagyta az asszonyt. Az asszony feküdt, már nem védekezett, csak halkan sírt. A harmadik után újra az első ment az asszonyhoz. A király a falnál állt, nézte az asszonyt és a katonákat, s erősen szorította a kisfiú fejét. A növekvő sötét megtelt erőszakkal, gyalázattal, amely megsűrűsödött, szinte tapinthatóvá vált. De a király már nemcsak ezt látta. Nem egy asszony megerőszakolásának volt a tanúja. A király tekintetében az asszonyi test átváltozott, mássá lett. A föld asszonytestét látta meggyalázva, amelyet megáldott. Eltávolodott tőle, nagyon messziről nézett le rá; látta a vergődését, látta a megsokasodott fájdalmait, s látta a tehetetlenségét. Látta remegését, a háromszoros gyalázatot, amelyben tisztaságát meghempergették; látta az ütések nyomán felszakadó testet, a föld asszonytestét, amelyre eljövendő birodalmát építette. S tudta, hogy beteljesedett rajta az idő. A katonák elmentek. 203