Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Gál Sándor - A király

tanácskoztak, majd beterelték az embereket a bokrok közé. Egy katona az emberekkel maradt, kettő előrement. Az emberek álltak a bokrok takarásában, hallgatták a szél zúgását s a távoli lövések rendszertelenül felhangzó csattanásait. A két katona lihegve érkezett vissza. — Mehetünk — súgta az egyik. Újra elindultak. A folyó fölött rakéta pukkant, fénye messzire bevilágította a tájat. Mikor kialudt, kétszeresére nőtt a sötétség. Az elöl haladó katonák egy dombhajlatban megálltak. Előttük a dombélen néhány bokor csupasz ága meredt a semmibe. Mikor szemük hozzászokott a sötéthez, egy katona a hóban kijelölte a lövészárkok helyét. Az emberek szó nélkül munkához láttak. A csákányok éle tompa csattanással vágódott a fagyos földbe. Már egy jó órája vágták a földet, amikor a parton túlról lőni kezdtek rájuk. Az emberek a hóba feküdtek. Csak a király nem feküdt le a hóba. Dolgozott tovább, mintha mi sem történt volna. Ahogy a géppuska elhallgatott, az emberek újra dolgozni kezdtek. Mikor másodszor lőttek, Garas Péter a földre esett. Egy katona adakúszott hozzá, és a hátára fordította. Garas Péter meghalt. A király is odament Garas Péterhez. Megállt fölötte, s nézte a hóban azt a fekete foltot, amely pár perccel ezelőtt még Garas Péter volt, a gazda, aki mindennek tudta az idejét. Szántott, vetett, aratott, állatokat nevelt, keményen dolgozott egész életében. Volt két fia is. Mind a kettő meghalt a háborúban. A katonák újra az árokba parancsolták az embereket. Most már akkor is dolgozniuk kellett, ha lőttek. Az árok így gyorsan mélyült. Az alvégi Szabó Istvának a karját érte a golyó. A katonák bekötözték Szabó István karját, de nem engedték haza. Hajnal volt, mire befejezték az árokásást. Garas Péter mellett ekkorra már Domonkos Pál és Varga József is ott feküdt. Megsebesült az egyik katona is, Koócsnak pedig a bal fülét tépte le a golyó. Mire a faluba értek, reggel lett. Elült a szél, s a fekete varjak birtokukba vették a tájat. Délelőtt a Dócziék kertjében egy fiatal katonát odakötöztek egy diófához. Szájába tojásgránátot vertek, s a gránátot felrobbantották. A fej 200