Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Gál Sándor - A király

A kisfiú köszönt, és hazament. A király rakott a tűzre. A tűzhely ajtaját nyitva hagyta, és sokáig bámulta a tűz lobogását. Néhány nappal később a kisfiú megint eljött a királyhoz. Mikor benyitott, a király az ablak előtt ült a padon. — Imre bácsi — mondta a kisfiú —, találtam valamit. — Na mutasd. — Nincs itt. Jobb volna, ha Imre bácsi eljönne megnézni. — A kisfiú izgatott volt. Magára terítette a köpenyét, s a kisfiú mellé állt. — Hol van? — A Nagyék szérűjében, a szín alatt. — Hol? — A szérűben a szín alatt. A cséplőgép kereke mellett. A kisfiú kinyitotta az ajtót. Az udvart magas hó takarta. A nádtetőről, erősen a nádtövekhez tapadva, hosszú jégcsapok függtek. Fújt a szél, ropogtatta az akácfák fagyos ágait. A ház előtt az utcán katonák és lovas kocsik vonultak. A kisfiú nem az utca felé indult, hanem hátra, a kertnek. Kerítés sehol se volt már, csak itt-ott állt ki a földből egy-egy oszlop, amely a kerítések helyét mutatta. A kertekben döglött lovak hevertek, némelyikből lekanyarítottak egy darabot. A Szőlősék kertjében eg)' katona feküdt, hiányzott a fél lába. Sebesült lovak álldogáltak kicsapva a kazlak mellett, kedvetlenül szálalták a fagyos szalmát. Később még két halott katonát láttak, a hó már félig betakarta őket. A Vak Jobbágy kertjében kiégett harckocsi váza állt. — Ezt kedden találták el — mondta a kisfiú. — Itt van — mondta a királynak, s a cséplőgép kereke mellé mutatott a földre. A földön egy hosszúkás csomag feküdt, újságpapírba csavarva. A király lehajolt, szétbontotta az újságpapírt. A papírban halott újszülött volt. Teste vörös és kemény, akár a kő. — Eltemetjük — mondta a király. A parányi testet visszagöngyölgette az újságpapírba, felemelte, és elindult a kerítés nélküli udvarokon át hazafelé. A kisfiú némán követte. Mikor visszaértek a király udvarába, a király a legnagyobb akácfa 197