Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Gál Sándor - A király

Egyedül volt, egyedül nézte a vonulást, mert a többiek bezárkóztak félelmükkel a házak falai közé, tehetetlenül, némán. Munkájuk alig akadt. Ami állat volt, elvitték már régen, s ami kevés megmaradt, azzal alig volt gond, s aki tudta, elrejtette pincében, padláson. Azután már a király sem állt ki az utcára nézni a katonák vonulását. Megbetegedett, lázasan feküdt az ágyban, füléhez nem ért el a távoli dübörgés; valami mély csend fogta körül, betakarta és elrejtette. Számára a kinti világ megszűnt létezni. A hó, a fagy, a háború a ház falain kívül maradt. Bent a király birodalma élt, amely majd elérkezik az idővel. Csend volt, s a király hallgatta a kinyíló csendet. A csend kék volt és tiszta, hasonlított a nyári éghez, amely betakarja a hegyeket és a hegyek lábánál hömpölygő folyókat. S e kékségben képek vonultak el előtte, a képeken különös jelek, ábrák, amelyeket ő rajzolt a porba, s amelyek most megelevenedtek. Minden nagyon távoli volt, áttetsző, mint a pohárba öntött víz. Óriási fák álltak az utak mentén, koronájuk az eget tartotta büszke méltósággal. A fáknak különböző színű volt a kérge, s mindegyiknek más és más formájú a levele. A síkságot benőtte az embermagasságú fű, s úgy hullámzott a szélben, mint a tenger. A síkságokat folyók, patakok szelték át, de a folyók és patakok fölött egyetlen híd sem állt. A partokat nem kötötte össze semmi. E táj fölött csend volt, végtelen csend. A szél nem zúgott, a hullámzó fű nem zizegett, s a folyók hullámai némán csapódtak a partokhoz. Érintetlen volt minden. A folyókban nem voltak halak, a levegőben egyetlen madár se szállt, s a réteken sehol egyetlen állat. Az utakon se járt senki. Ember nélküli birodalmat látott maga előtt a király. A növények hatalmas birodalmát, amely állandó újulással mindent eltakar, és mindent megtisztít. Szelíd, türelmes biztonsággal visszahódít mindent, amit egykor elvettek tőle, s a maga határtalanságában felold minden határt. Ez volt a király birodalma, ezt jelentették a porba rajzolt jelek. Csak ezt, és ezen túl semmit. S kint, a decemberi fagyban hadak vonultak, faluk, városok váltak romhalmazzá, égett minden éghető; emberi és állati hullák hevertek szerte az utcákon és az utak mentén. 195