Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Gál Sándor - A király

A katonák előbb nem értették, mit akar az öreg, de valaki a faluból felvilágosította őket. A katonák nem nevettek Lükeimrén. Inkább megilletődve álltak előtte, s ha kezét a vállukon érezték, s a hangját hallották, elszomorodtak. — Ki tudja — mondta az egyik katona —, talán nem is bolond. Vállát az autónak támasztotta, nézte az öreget, ahogy koszos köpenyben, ócska bakancsban végigment az autók mellett, nézte, ahogy bütykös kezét felemeli, s hallgatta a szavait. Volt benne valami fenséges, valami tiszteletet parancsoló. — Talán nem is bolond... Király a katonák között. Szakadt köpenyben, szakadt bakancsban, koszosan, ázottan a falu mély sarában. Körülötte autók, katonák, fegyverek, emberek, háború, halál, nyomorúság. S ő ott áll a sárban, és valahogy mégis minden fölött, valami ismeretlen magasságban. Arca komoly, méltóságos, s keze a katonák vállához ér. A felhők alatt repülőgépek szálltak. Előbb kört írtak le a falu fölött, elrepültek, a távolban megfordultak, s indultak visszafelé. — Légiriadó! — kiabálták a tisztek az autók mellett. — Légiriadó! Légiriadó! A katonákat a parancs ellökte az úttól, szétszaladtak az udvarok mélyére, minden mozdulatlanná merevedett. A repülőgépek a Nagy utca fölé igazodva sebesen közeledtek, s szárnyuk alól lángnyelvek csaptak ki. A golyók végigverték az autókaravánt. Néhány autó kigyulladt. A király egyedül állt az utcán, nézte a támadó gépeket, hallotta a fegyverek éles kattogását, a golyók süvöltését s azt is, amikor tompa reccsenéssel a földbe csapódtak. Nyugodtan állt, mert tudta, hogy őt semmi baj sem érheti. A repülőgépek háromszor lőtték végig az utcán álló gépkocsisort, és belevesztek a szürke esőbe, A levegő megtelt az égő autók bűzével. Az emberek lassan előjöttek a házakból, pincékből, s nézték a katonákat, akik a tüzet oltották. A király pedig az embereket nézte, akiket ismert. Az emberek álltak az esőben, és, nem értettek semmit. — Bolondnak bolond a szerencséje — mondta az egyik. Két katona meghalt, öt megsebesült. A sebesülteket elszállították, a halottakat a templom mellé temették el. A kiégett autókat félrehúzták, s a karaván elindult. 192