Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Gál Sándor - A király

A kémények füstje egyenesen szállt az ég felé. Égtek a vacsora áldozati tüzei. A falu pihenni készült. Csak a gyerekek nem fáradtak el. Hadba verődtek, és zsibongva játszottak a faluvégen, mezítláb és maszatosan. Csak akkor csendesedtek el, mikor egyikük észrevette a királyt. — Jön Lükeimre! — kiáltotta. — Lükeimre, Lükeimre! — kiabálták kórusban. A király részegen, botladozva jött a gyereksereg felé, néha elesett, s a kanna messzire gurult a porban. Feltérdelt, felvette a lapátot, ráakasztotta a kannát, felállt, és újra elindult. A gyerekek egy ideig csendben nézték a királyt. Figyelték, hogyan áll fel, hogyan indul el, s néhány lépés után hogyan terül el újra a porban. Az egyik kölyök, mikor a király kannája messzire gurult, nehéz követ tett bele. Mikor a király a kannát a lapát végére akasztotta, és fel akart állni, a kő súlya lerántotta. A király hanyatt esett. A gyerekek ka­cagtak. A király feküdt a földön. Fáradtnak érezte magát. Aludni szeretett volna. Oldalára fordult, fejét kezére fektette, és lehunyta a szemét. A gyerekek körülállták. Egy ideig nézték, mit csinál a király, s mikor látták, hogy nem mozdul, az egyik meglökte a lábával. — Hé, Lükeimre — kiáltotta —, hé, Lükeimre! A többiek sem maradtak tétlenül. Lükeimre jó szórakozásnak ígérke­zett. Ha felállt és tántorogva elindult, meglökték, a király elesett, s mikor újra fel akart kelni, megint ellökték. Füvet és kövér lapulevelet téptek az árok partjáról, gombóccá gyúrták, s az inge alá tömték. — Púpos lett a Lükeimre, púpos lett a Lükeimre! — kiabálták. Aztán az egyik a kannát a király fejére húzta. A király körben forgott a kannával a fején, nem tudta, merre induljon. Elesett, felállt, lépett volna, de ismét elesett. Ekkor a gyerekek újra kiabálni kezdtek. — Kannafejű Lükeimre, kannafejű Lükeimre! S később: — Táncolj, Lükeimre! S a király, kannával a fején, forgott a porban. Elesett, felkelt, forgott, újra elesett, felállt és forgott. Elvégeztem, amit kell, gondolta a király, a porból kell felemelkednie 188

Next

/
Thumbnails
Contents