Családi Krónika – Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979

Gál Sándor - A király

Koócs lement a pincébe, egy üveget megtöltött borral, maga is ivott, majd a teli üveget hátravitte, s az istállóablakba állította. Utána visszament a házba. A király dolgozott. Ruhájára, kezére bűzös lé tapadt. Mozdulatai egyre bizonytalanabbak lettek. A pálinka, melyet megivott, lerészegítette. Mikor a gödör kiürült, leült, és lábát belelógatta a gödörbe. Feje fölött nagy kék legyek dongtak, izzadt arcához csapódtak. A király halkan dúdolt. Látta maga előtt a fehér abrosszal leterített asztalt, az asztal túlsó oldalán a fiát, és önmagát is látta. Az árnyékban ült, tiszta ruhában, kényelmes széken. Nézték egymást, de nem beszéltek. A csend méltóságosan libegett közöttük. A kisfiú nagy huppanással ugrott le a korlátról. — Imre bácsi — szólt a királyhoz —, haza kell mennem. A király lassan felállt. — Jó — mondta —, menj haza. De holnap megint gyere el hozzám. — Eljövök — mondta a kisfiú tisztelettel. — Imre bácsi nem megy még haza? — Még dolgom van — felelte a király. A kisfiú végigszaladt az udvaron, de egy pillanatra megállt az öreg Koócs díszes galambdúca alatt, mert a galambokat nagyon szerette. A király a lapát nyelét átdugta a kanna fülén, s a lapátot a kannával együtt a vállára emelte. Tudta, hogy az istállóablakban egy liter bor várja. Tudta, és mégse sietett. A király nem siet. A király tudja, hogy nem szabad sietnie. Az istállónál levette válláról a lapátot, s a földre tette. Az istállóablakból elvette a bort, leült, hátát a falnak vetette, és ivott. Az üres üveget visszatette az istállóablakba. Koócs jött hátra az istálló felé. — Végeztél? — kérdezte a királytól. A király bólintott. Szeretett volna beszélni Koócsnak a fiáról, de nem sikerült összeilleszteni a gondolatait. Minden darabokra hasadt benne; vagy csupa fehér volt minden, vagy csupa vörös. Havas és véres síkok váltották egymást, billegő, elpörgő végtelen terek, amelyek fölött füstfelhők gomolyogtak, eltakarva a napot. — Ha végeztél, akkor rendben van — mondta Koócs, és bement az istállóba. Kihányta a lovak alól a friss trágyát, szénát tett a jászolba, s egy ideig hallgatta, hogyan herseg a széna a lovak szájában. Mikor kiment az istállóból, a király már nem volt az udvaron. 187