Török Elemér: Árnyak és fények

Jelzések nélkül

VIRÁGOK KOPOGTATNAK Fölkelt a nap, kelyhét nyitó, nagy égi virág, körül a nyugalom, mint kagylóba zárt gyöngyszem, érintetlen. A fény rácsai mögött fehér csúcsok ragyogása, megyek egy régi nyár tiszta emlékébe öltözködve. Fölvillantja még egyszer a képzelet a gyermekkori képeket, sárga búzamezők sodródnak felém visszhangtalan zizegéssel. 42