Török Elemér: Árnyak és fények

Jelzések nélkül

Virágok kopogtatnak az ég ablakán, lepke vitorlázik lassan egy pipacs felé. Körül susogó nyárfaerdő, tücsökszó áraszt szét csöndet, hallgatom, s szívemnek könnyebb. Mindez oly megnyugtató, hozzá csak az alvó gyermek arca hasonlítható. Ilyenkor feledni tudom halottaim átvérzett emlékét, s a mindenséget beárnyékoló félelmeimet. 43