Török Elemér: Árnyak és fények

Hétfő… vasárnap…

minket keményebbé edzett. Mit mondjak még, és kinek mondjam? Torkomig ömlik a sírás, meg se üzented, hogy el készülsz menni, te, aki megvetetted a megalkuvást, végül mégis megalkudtál. Mondd, miért tetted, micsoda kényszer űzött a szeretett anyaföldbe, hogy kezünk szoruljon jobban ökölbe?! Ládd, még itt vagyunk, itt vagy te is köztünk, ha majd elmégy, integetünk feléd: éltesd a túlsó partról is bennünk a reményt! 146