Török Elemér: Árnyak és fények
Hétfő… vasárnap…
BÉKE Üres a part, még álmodó halakat ringat a folyó, míg szemem befogja a tárt mindenség fénypillanatát, hirtelen felcseng a határ, mint fémhez koccanó pohár, madárfütty ömlik elébem, az ezüstlő derengésben. Fű szuronyán harmat fénylik, mit keresek újra én itt? Az ébredő nyáj kolomp j a, mintha szívem hangja volna. Ó, áldott hajnali béke, köszöntlek jövőt remélve, légy diadalmas és szabad, az örökfényű nap alatt. 147
/
