Török Elemér: Árnyak és fények

Távol és közel

Mire megvirradt a folyó fölött, mi már ott ültünk a halszagú parton. Kitörölhetetlenül belerajzolódtál a füzek hajnali árnyaiba. Hallgattuk a zöld lombokon át felénk szálló kakukk hangját. Körülhullt minket a levél ezüstös zizegéssel, pedig ősz se volt még. Azóta csak folyton hívlak, de te nem válaszolsz — én mégis mindig várlak. 1 01