Gyönyör József: Államalkotó nemzetiségek – Tények és adatok a csehszlovákiai nemzetiségekről

A NEMZETISÉGEK HELYZETE (KÜLÖNÖS TEKINTETTEL SZLOVÁKIÁRA) - II. A nemzetiségi jogok érvényre juttatása - 2. Az államigazgatás dolgozói

Magyarul tudott Járás jnb hnb (vnb) Szám SzázaSzám Százaszerint lékban szerint lékban a) Nyugat-szlovákiai kerület Pozsony-vidéki (Bratislava-vidék) 26 16,4 23 13,7 Dunaszerdahelyi (Dun. Streda) 143 92,3 125 99,2 Galántai (Galanta) 60 35,3 56 34,6 Komáromi (Komárno) 123 79,9 128 92,1 Lévai (Levice) 85 48,6 91 63,2 Nyitrai (Nitra) 44 21,6 39 18,5 Érsekújvári (Nové Zámky) 120 64,5 130 64,4 b) Közép-szlovákiai kerület Losonci (Lučenec) 60 35,3 42 46,7 Rimaszombati (Rim. Sobota) 96 57,8 67 48,9 Nagykürtösi (Veľký Krtíš) 48 32,0 33 54,1 c) Kelet-szlovákiai kerület Kassai (Košice) városi nb 59 30,0 57 36,5 Kassa-vidéki (Košice-vidék) 69 42,0 52 50,4 Rozsnyói (Rožňava) 81 49,8 54 54,0 Tőketerebesi (Trebišov) 37 20,5 33 32,6 d) Szlovákia fővárosa I-IV. körzet 69 17,6 23 42,6 A Szlovák Szocialista Köztársaság helyi (városi) nemzeti bizottságainak a dolgozói közül egyébként összesen 1067 személy beszélte a magyar nyelvet, kerek 21 százalék. Az 1970. évi állapothoz viszonyítva a helyzet lényegesen nem változott. Abban az időben 1066 dolgozó tudott magyarul, tehát 16,6%. A minisztériumokban és az államigazgatás más központi szerveinél elenyésző a magyar alkalmazottak száma. A magyar nyelvtudással rendelkezők helyzete ugyan valamivel kedvezőbben alakult, de egy cseppet sem kielégítő. A fenti adatok alapján megállapíthatjuk, hogy sem az 1973. évi 230-as, sem pedig 222