Gyönyör József: Államalkotó nemzetiségek – Tények és adatok a csehszlovákiai nemzetiségekről

A NEMZETISÉGEK HELYZETE (KÜLÖNÖS TEKINTETTEL SZLOVÁKIÁRA) - I. A nemzetiségi jogok - 2. A nemzetiségek sajátos jogai - A nemzetiségek nyelvének használata

vegyes, mint a Losonci járás déli községeiben és a Füleki Vnb ülésein, ahol minden bizottsági tag azt a nyelvet használja, amelyen a legjobban tudja kifejezni a gondolatait. A nemzeti bizottságok ülésein szlovák nyelven vezetik a jegyzőkönyveket. Egyes magyarlakta községekben azonban még találkozunk magyar nyelven vezetett jegyzőkönyvekkel is, sokszor magas szintű fogalmazásban, mint a Losonci és a Rimaszombati járásban. A szlovák nyelv tökéletesebb elsajátítása következtében ez a gyakorlat már szintén megszűnőben van. Az ukránok által lakott községek nemzeti bizottságai ukrán és szlovák nyelven vitatják meg a problémákat. A jegyzőkönyveket viszont csak szlovák nyelven írják. A tisztségviselők és a képviselők értekezleteit szlovák nyelven vezetik. Természetesen minden résztvevőnek lehetővé teszik, hogy magyar, illetve ukrán nyelven szólaljon fel. A nemzeti bizottságok, mindenekelőtt a helyi nemzeti bizottságok tisztségviselői és dolgozói a nemzetiségek tagjaival való hivatalos szóbeli érintkezésben általában azok anyanyelvét használják. A mindennapi életben azonban gyakran előfordul, hogy a nemzetiségekhez tartozó ügyfelek a feltett kérdéseikre csak abban az esetben kapnak választ anyanyelvükön, ha nem tudnak vagy nem elégségesen tudnak szlovákul. A nemzetiségek tagjai írásban is érvényesíthetik anyanyelvüket. Minthogy az államigazgatás szerveinek ügyviteli nyelve csaknem kizárólagosan a szlovák még a magyar és az ukrán nemzetiség által lakott területeken is, ezért beadványaikat - bármilyen nyelven is írják - az esetek többségében szlovák nyelven intézik el. Az utóbbi évtizedek folyamán úgy alakult a helyzet, hogy az államigazgatás szervei a határozatokat, a végzéseket és más döntéseket csaknem minden esetben szlovák nyelven adják ki. Viszont a döntést megelőző eljárást (helyszíni szemle, tanúk kihallgatása stb.) szükség szerint magyar nyelven is lefolytatják, elsősorban a Dunaszerdahelyi, a Galántai, az Érsekújvári, a Komáromi, a Losonci és a Nagykürtösi járásban. Egy 1974-ből származó felmérés szerint a magyar nemzetiségű állampolgároknak (40 éves korig) 80 százaléka megérti az államigazgatási szervek szlovák nyelvű határozatait, a 40 éven felülieknek pedig 60 százaléka. Ez azonban nem indokolja a nyelvhasználati jog alkalmazásának a mellőzését. Az ukránlakta községekben a nemzeti bizottságok még az ukrán nemzetiségű lakosoknak is csak szlovák nyelvű határozatokat kézbesítenek. Kevés kivétellel azok a nyomtatványok is szlovák nyelven készülnek, amelyeket ezek a szervek a magyarlakta vidéken használnak. A jelenlegi gyakorlat azt bizonyítja, hogy a magyar és az ukrán nemzetiségű állampolgárok anyanyelvének a használata csupán a szóbeli hivatalos érintkezésre korlátozódik. A helyi hírközlés rendszerint két nyelven történik. Akadnak azonban olyan községek is, főképp a Csallóközben, amelyekben csaknem magyar nemzetiségű lakosság él, ezekben viszont a helyi közleményeket csak magyar nyelven hozzák a lakosság tudomására. A magyar nyelvterületen általában a kért nyelven végzik az esketést. A hetvenes évek végén a területen elég gyakran találkoztunk negatív esetekkel. Ez javarészt már a múlté. Akadnak azonban még ma is olyan városok, amelyekben - bár figyelemre méltó számú magyar él bennük - az esküvők magyar nyelvű lebonyolítására nem teremtették meg intézményesen a feltételeket. Ezek közé tartozik a Szlovák Szocialista Köztársaság fővárosának néhány körzete is. 204