Fodor Antal: Zipserföldön (Igló. Fodor Antal, 1921)

Ó-Tátrafüred

Hanem a kint csodákat épitő sugárkévék a mi kocsinkban szomorú rombolást végeznek. Az ülve, állva kucorgó asszony népség nem is a Csáky-bál tüzes menyecskéi, de a Tátra-balzsam csodájának hirétől idecsalt gyengélkedő asszonynép, nagylábu, nagycsontu cseh és porosz nők, száraz angol sportladyk, kiknek arcát nem is a reggeli köd, de a brandy pirositotta meg. A köddel együtt felszakad az eddigi nagy csend is, a német, angol, cseh és olasz szavak zűrzavarában fel-felhangzik egy-egy magyar mondat is : »Samu, megvan a kalapskatulyám?« A férfifantázia is lecsúszik a szellő szárnyáról s a bőröndök virágos selyemviganóinak helyén lódén kosztümöket lát már. a habos velencei csipkeholmik meg jó meleg barchetbugyikká puffadnak. Lám az annyit gyalázott köd gyönyörű illúzióit igy öli meg az annyira áhitott verőfény. De kinek volna kedve ostoba illúziók vesztén elégiákat dudálni, mikor a télközép juliusi verőfényben tárja elénk Tátrafüred kincses panorámáját. A jó Isten és a művészember versenyre keltek, hogy összehordják itt a természet legszebb csodáit és az emberi kéz leggyönyörűbb alkotásait. Beteg test, beteg kedély biztos gyógyszere, fáradt munkás édes pihenése, sportsman, sportlady eldorádója ez a hely. A világhíres tátrai ciklon letarolta ugyan a két Füred fenyveseit, de beretvája a nap birodalmává avatta Füredet, melyet ezer szinben ragyogtat meg tüztányérja. Ó-Füred a Lőcsei