Fodor Antal: Zipserföldön (Igló. Fodor Antal, 1921)

Előszó

szepesi hegyek meredekén s illatos testével mikor átltalölelt, imádott földjének nótás regéivel ringatott álomba . . . A szepesi föld csodás szépségei, a természet remekei, régen mult időknek kincses hagyatékai mellett azonban régi mulasztások, jelen hibák is éktelenkednek itt. Ezeknek kipécézését a javítani akaró, segíteni óhajtó szeretet diktálja, — de nem a kritikus kákán is csomót kereső kötődésével, hanem a szülőjéért rajongó, azt tökéletesnek óhajtó gyermek kérve figyelmeztető szavával: Edes ľ itt-ott folt van rajtad -— tisztilsuk le menten ! A kapzsinak, ki holtraf ár adtan, nehéz verejtékkel tömi, cipeli feneketlen zsákját és sem a pihenésre csalogató pázsit, sem a béna könyörgő szava nem állítja meg útjában, — kifordítom terhét, hogy meglássa kincsei közt a könnyet és az átkot. A „nemtörődömség" gyászruhájában toriülőt hangos, a lustát durva szóval unszolom munkára, stréber fejébe csörgösipkát nyomok, — kialvó