Fodor Antal: Zipserföldön (Igló. Fodor Antal, 1921)

Előszó

tűzhelynek, hiilö hámoroknak hamvadó parazsát tele tüdővel segítek lángra lobbantani. De mikor rászólok a pityergöre, — tömjént gyújtok az érdem előtt, — ráütök a restre, — a szorgalomnak kalapot emelek, — a hivalkodót kigúnyolom és a bűnre torlót uszitok : — ezt a Téged, szép Szepesség, tökéletesnek óhajtó rajongásával lelkemben — teszem. S ha csak egy kis haszna lenne írásomból a köznek, ha csak egy lépéssel tudnám a Szepesség elrekedt szekerét előretolni, — nem hiába álltam meg a Tátraalján.