Fodor Antal: Zipserföldön (Igló. Fodor Antal, 1921)

Előszó

^Ugy dal sírt fel a Tátraalján, bánatból fakadó, sóhajjal átszőtt szomorú nóta. Epedő, jajongó, szivekbe markoló bús szava megállított utamban s addig hallgattam regös muzsikáját, míg ittfelejtkeztem. Szépre szomjas szemem nem tud eltelni ennek a földnek csodás panorámájával, fürdik a lelkem gyönyörű legendáinak üde csermelyében, históriás emlékei csupa jó ismerős, mintha daliás időit, legendás regeit végig éltem volna. Hegy völgye, göröngye nem a szülöanyám, mégis ugy szeretem, mintha szülöm volna. Tán a fenyő, melyből bölcsömet faragták, itt nőtt fel a