Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Budatín mondája

Budatín mondája A Vág völgyének romantikája kettős. A gyorsfolyású víz parti meredélyeit szebbnél-szebb várromok koszorúzzák, de talán még szebbek a regék és mondák, melyek a málló falakhoz tapadnak. Ha eredetétől követjük ezt a majd fél Szlovákiát végig kanyargó folyó útját, — mondák és regék kísérnek végig utunkon. A szlovák irodalomban megénekelt Margita-szoros mögött két szomszédvár tűnik fel : Óvár és Sztrecsnó. Sztrecsnó falain a monda szerint éjjelenkint Bosnyák Zsófia, a hitvesi hűség szimbólumának fehér szellemalakja kísért. Ott pedig, ahol a Kyszuca kevéssel Zsolna alatt a Vágba ömlik, feltűnik a Vágvidék egyik legtipikusabb vára : Budatín. Aki csak egyetlenegyszer látta Budatín várát, (ma közvetlenül a vasúti kupé ablakáig int), örökre megjegyezte érdekes köralakú tornyát, mely magasan szökik fel az épület-tömbből s lelkébe véste a vár megkapó természeti fekvését. A legtöbb vágvölgyi várral ellentétben Budatín nem áll azirtfokon, lapályon épült közvetlenül a Vág partján. Nem hever romokban sem, 1920-ban tulajdonosa restauráltatta, anélkül azonban, hogy a vár patinája változást szenvedett volna. Nemcsak kívül, de bévül is tovább őrzi a múlt emlékeit, a titokzatos folyosók, rejtett ajtók és fülkék nyomait, valamint azt a falüreget, melyhez a Vágvidék egyik legszomorúbb mondája, Szúnyogh Kata sötét története fűződik. Az elevenen befalazott szerelmes nő históriája nemcsak a nép ajkán őrződött meg máig ; de nem kerülte el az íróemberek figyelmét sem Nem kell csodálkoznunk azon, hogy a budatíni mondát azámos irodalmi alkotás őrzi. Mednyánszky Alajos már 1824-ben közzétette a budatíni regét németnyelvű mondagyűjteményében s Kazinczy — 77 —