Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Ismeretlen fejezetek Petőfi Zoltán életéből

elrobogott vele. Szomorúan ballagtam hazafelé, mert nagyon szerettem a fiút és tudtam, — hogy utóljára láttam fit. Kicska Emil, a szigorló orvos nem tévedett Petőfi Zoltán összeroncsolt szervezete nem tudott sokáig ellenállni a tüdővésznek s akárcsak vagy harminc évvel később Reviczkyt, őt sem tudta már megmenteni a Dél. 1870 november 5-ikén, 22 éves korában meghalt Az élet, melyet a sors neki kiszabott, nem volt sokkal derűsebb, mint amilyet apja mondhatott magáénak. Talán egy fokkal még tragikusabb is volt. Tragikuma épp abban rejlett, hogy nagy ember fia volt Apjának legalább az a vigasza volt, hogy sorba arathatta irodalmi sikereit, — néki a »korcs-utód« kifejezést tartogatta fenn kora. Atyja nimbuszának vakító fényében szemére vetették tehetségtelenségét, mintha bizony mindenki zseninek születhetnék. Amit Petőfi Sándornál a poéta lélek szertelenségének jogcíme alatt elnézett kora, neki züllésként rótták fel. Petőfi Zoltán sorsa sasfiók sors, annak minden tragikumával. — 76 —