Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Petőfi Sándor Pozsonyban. (Dr. Szeredai-Gruber Károly)

korcsma volt, ahol elsőrangú «fojtott sört» lehetett kapni. Az Apácapályán pedig az úgynevezett »rétescsárda« örvendett esténként igen élénk látogatottságnak. Ligetfalván laktak «zöld lugasok közt» a magyar színészek ; ezek közt volt Petőfinek több régi diáikpajtása is. Egyikök (Finta) a «bús magyar» elnevezést adta Sándornak, akinek rossz kedvét sokszor elűzte a víg cimborák tréfálkozása. «Ott, ha mi kedvre kelénk, harsogtak a kerti vityillók S visszamorogta Dunánk berke, liget je danánk ...« — írja Kolmár József szépen csengő disztichonban. Az ifjak 1843-ban »Ellenzéki kör«-t is alakítottak. Ez volt »a jövő Magyarországnak szónoki bombáktól dörgedező csatatere«. Degré, Obernyik és Vay Dani gróf, a temperamentumos elnök, vitték itt leginkább a szót. Fiatalos hévvel vitatták meg ebben a körben a haza sorsát. Olykor pályadíjat is tűztek ki a legsikerültebb politikai szatíra jutalmazására. DÖNTÖ SORSFORDULAT. Petőfi nem került abba a helyzetbe, hogy üyen díjra pályázhasson, mert életében hamarosan bekövetkezett a nagy, a döntő fordulat. Vachott Sándor, Petőfi legodaadóbb barátja volt az, aki ennek a fordulatnak útjait állandó gondoskodással előkészítette és egyengette. Mikor június első felében Pestre utazott hogy meglátogassa mátkáját, Csapó Máriát, egyúttal Petőfi ügyét is mindenkép felkarolta. Az «atheneisták« körében gyűjtést indított meg a költő javára, mely harminc pengő forintot eredményezett ; azonkívül pedig felhívta Petőfire Nagy Ignácnak, a »Külföldi Regénytár« szerkesztőjének figyelmét is. Június második felében Egressy Gábor, a pesti Nemzeti Színház hírneves művésze, vendégszerepelt Pozsonyban és az ő ajánlatára most már Fekete színigazgató is szerződést kínált a nemrég ridegen elutasított fiatal teátristának. De majdnem egyidőben megérkezett Nagy Ignác levele is, aki felszólította a költőt, hogy jöjjön Pestre és vállaljon jól — 68 —