Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])
Petőfi Sándor Pozsonyban. (Dr. Szeredai-Gruber Károly)
rától szürke cipővel, de új reménytől mosolygó, boldog szívvel sietett át a ligetbe Igen, a liget, ott intett feléje a nagy, a tündöklő cél, melynek lövellő fénye Pozsonyba vonzotta. Mert ott sátorozott Fekete Gábor szinésztruppja, melynek tagjai sorába bejutni Petőfinek egyetlen vágya volt. Tele várakozással, hittel, lelkesedéssel ment át Ligetfalvára ; szomorúan, szárnyszegetten, gyilkos keserűséggel a szívében tért vissza onnét. Hiába muzsikált most már a Május, hiába mosolyogtak reá útközben a kék-fehér pompában büszkélkedő, fiatalságuk édes illatát hintegető ligeti virágok. Oly sötét lett egyszerre a világ, oly rideg és örömtelen : Fekete Gábor néhány kurta szóval rombadöntötte a rózsaszín felhők hátán épült mesekastélyt, melynek százegy ablakából a Reménynek ugyanannyi tündérszép szűzleánya kacagott. — Dehogy kell nekem új színész ! Van nekem már több is, mint kellene — mondta a színigazgató. S a visszautasított teátrista újra áthaladt a hídon, viszszabandukolt az országgyűlésre való készülődés izgalmában lázas életre pezsdülő városba — és nem tudta, hogy este hol fogja álomra hajthatni bús fejét és nem tudta, hogy holnap miből vegye meg a fekete kenyeret, melyre mégis csak szüksége lesz, ha követelőzni kezd a legnagyobb zsarnok, az éltünk fogytáig telhetetlen : a gyomor... A DIÉTÁS ÚJSÁG GARASOS MUNKATÁRSA.... Egy hétig rótta Petőfi az éhezők, a reménytelenül szenvedők tüskékkel szegett borzalmas országútját. Aztán megnyílt az országgyűlés. Ekkor a beesett arccal bolyongó, kegyelemmorzsákon éldegélő, szeles ligetfalvi szinészbódékban háló hajléktalannak is jutott foglalkozás, melynek szűkös jövedelme éppen elég volt, hogy megmentse az éhenhalástól. A Zsidó-uccából a vár felé vezető lépcsőnek huszadik és harmincadik foka között roskadozó egyemeletes házacska búsul. Ma is úgy áll ott, imind majd száz évvel ezelőtt : sötétpiszkosan, esőtől csapottan, végtelen sok nyomort látott fénytelen ablakszemekkel. A most 2. számú szomorú házikó földszintjének jobb oldalán van az a kis szoba, mely— 63 —