Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Petőfi Sándor Pozsonyban. (Dr. Szeredai-Gruber Károly)

Petőfi Sándor Pozsonyban IRTA : Dr. SZERED AI-GRUBER KÁROLY Petőfi Sándor huszonhat esztendős, rövid földi pályafutása alatt háromszor fordult írneg Pozsonyban. Első két pozsonyi tartózkodása (1840 január havában és 1841 március végén) múló volt, caupán egy-két napra terjedő ; de ezek a napok kedves baráti körben kellemesen teltek. «Irigyen a sors boldogságom ellen, Pozsony ! körödből ismét messze hí... Nem hosszú volt tebenned múlatásom s az órák mint a nyíl röpültenek, de ily órákat a nagy mennyországon angyalnak adnak csak az istenek« — írja a fiatal költő áradozva »Búcsú« című, 1840 január 21-én papírra vetett versében. Petőfi harmadik pozsonyi tartózkodása hosszabb volt, hat hétre terjedt, — de tele volt egy egész életre szóló, sosem felejthető szenvedéssel és nyomorgással. És mégis : nagy, sőt döntő volt a szerep, mely a Csipkerózsa - álomba gubózott, hideg és mégis oly vonzó városnak Petőfi Sándor életében kijutott. Mikor feléje nyújtotta a fájdalom színültig telt serlegét és arra kényszerítette, hogy azt körömpróbáig ürítse, akkor egyben költővé is avatta... Az üstökös innen lendült szédítő pályájának egyre sugarasabb magasságaiba, de a szomorú állomásra, ahonnan kündult, nem tért visaza többé sohasem. A VISSZAUTASÍTOTT TEÄTRISTA. 1843 emlékezetes májusában fiatalos derűvel, menyasszonyálmok édességétől mámorosan kacagott a nap Pozsony felett, mikor Petőfi ideérkezett. Az ébredő gyönyörök hónapjának tizenkettedik napja volt. Dalolt a tavasz és a »sovány, sárgásarcú, kopottruhás, szenvedő» ifjú az út po— 62 —