Mártonvölgyi László: Zarándokúton a Kárpátok alatt (Nyitra. Híd, [1937])

Ahol a magyar szabadságharc csodabogara tanult

magával, hogy az út pihenőiben is képezhesse magát, de a könyv egyszersmind tarsolyáúl is szolgált, benne vitte az utolsó iskolaév bizonyítványát. Amikor a nagyszombati bencés tanár a kopottas ruhájú kisdiáknál meglátta a díszes kötésű könyvet, gyanút fogott és megkérdezte tőle, hogy hol »lopta« ezt a könyvet ? Amikor meglátta Táncsics kitüntetéses bizonyítványát, retirált, — azonban az érzékeny lelkű kisdiákot ezzel a fogadtatással annyira megsértette, hogy sarkon fordult s visszagyalogolt Nyitrára, ahol az »ötödik iskolába« iratkoziott be. Ezt az egész iskolaévet Nyitrán töltötte s így Táncsics két éven át volt a nyitrai gimnázium növendéke. Mindkét évben szín jeles előmenetelt mutatott. A két nyitrai évről elég hosszasan számol be naplójában, mely érdekes betekintést enged a korabeli nyitrai életbe. Rothammer nyitrai gyógyszerésznél lakott, akinek gyermekeit korrepetálta és akiről naplójában a legnagyobb melegséggel emlékezik meg. Megemlíti a korabeli nyitrai Klueh püspököt is, akinek egyik kanonoka (Greguska) menzát akart szervezni. A gimnáziumban jeles előmenetele mellett szorgalmáért megkapta Ovidius összes műveit. A fiatal Táncsics szegény volt imint a templom egere, abból a sovány keresetből tartotta el magát, amit összekorrepetált. Mindez azonban nem akadályozta meg abban, hogy már nyitrai tartózkodása alatt is minden fölös fillérét könyvekbe ne ölje. Egy pozsonyi Svajger nevű könyvügynök, aki el-el látogatott Nyitrára, feljegyezte, hogy az egész nyitrai magyar intellektus együttvéve nem vásárolt annyi könyvet, mint ez az »ágrólszakadt« kis diák. Ha most tekintetbe vesszük, hogy mekkora lehetett ennek a szegény kisdiáknak a vásárló kapacitása, akit otthonról senki sem támogatott s akit zsellér apja nem ig támogathatott, — akkor könnyű megállapítani, hogy körülbelül mekkora közönynyel viseltetett a multszázadbeli Nyitra a könyv iránt. Táncsics valószínűleg hosszabb időt szánt nyitrai tartózkodására mint két évet. Azonban meg van annak a természetes magyarázata, miért hagyta el aránylag ilyen rövid idő után Nyitrát Nem aaját jószántából hagyta ott a piaristákat, szociális helyzete kényazerí tette erre. Táncsics — 59 —